– Honnan tudta?
– A mana mondta meg.
Harol arcára eltorzult mosoly ült ki Cale válaszát hallva.
A mana mondta meg. Ez a kifejezés híres volt, hogy a Mágikus Torony hűbérurának kedvenc kifejezése volt.
Harol Kodiang. Egy mágustól és egy mágia rezisztens lakostól született, és meg voltak mind a két vérvonaltól az egyedi tulajdonságok. Ellenben a kinézete egyáltalán nem hasonlított a lakosokéra.
– …A vérvonalamat zsarolásra akarja használni?
Cale inkább lenézett a 20. emeletről, minthogy azonnal feleljen.
Sok emlékezetes extra karakter volt az “Egy Hős Születése” könyvben. Harol Kodiang az egyikük volt.
Édesanyja szülés közben hunyt el, édesapja nem is tudott a létezéséről.
Ez volt Harol haragjának a kezdete.
‘Azonban van valami, amiről Harol nem tud.’
Volt valami, amit csak a szerző és olvasók tudtak. Az az egy mondat haszontalanná tette Harol haragját.
A regény nem ment bele részletekbe. Csak annyit mondott, hogy a Mágikus Torony hűbérura akkor találkozott vele, amikor odakint tanult fiatal mágusként, és szerelembe esett vele.
Cale tovább nézett kifelé az ablakon, mielőtt a Mágikus Torony hűbérurának fiához, aki végül elpusztította a Mágikus Tornyot, szólt volna:
– Miért használnám zsarolásra? Valakihez vér útján kapcsolódni nem bűn.
Harol nem tudott mit felelni. Cale Harol felé fordult.
– Ráadásul, nem ti vagytok sietségben?
Jelenleg tavasz és nyár között voltak, az őszi betakarítás évszaka pont előttük. Mindannyian azért lázadtak fel a Mágikus Torony ellen, mivel tovább már nem tudták kezelni a Mágikus Torony adóztatását.
Harol-nak be kellett töltenie az emberek vágyait, hogy ismét felemelkedhessenek.
Tulajdonképpen, Harol olyasvalaki volt, aki jobban akarta a háborút még Toonka-nál is. Az egész világon el akarta tüntetni még a magját is a mágusoknak.
– …Van egy mágus a csapatában.
– Igen, van.
Harol úgy érezte a manát, ahogy édesapja is, de nem tudta használni. Esélytelen volt, hogy ne tudná, Rosalyn mágus volt. Persze, az ok, amiért Raon jelenlétét nem érezte az volt, hogy a képességei túl gyengék voltak.
Harol látta, hogy mennyire nyugodt és magabiztos Cale, és úgy döntött megkérdezi:
– Mit tervez Roan Királyság a Mágikus Toronnyal?
Cale a homlokát ráncolta, ahogy nyilvánvalóvá tette Harol-nak:
– A Mágikus Torony az enyém.
Harol a vörös hajú férfit figyelte, aki magabiztosan beszélt, miközben az ablakon nézett ki.
– Nem osztom meg másokkal azt, ami az enyém.
Őrült lenne, ha ezt átengedné a királyságnak. Cale arra az időre gondolt, amit arra szánt, hogy ide jusson. Esélytelen volt, hogy feladná ezt. A Mágikus Torony alapanyaggá válik majd, hogy megalkossa a legerősebb kastélyt a birtokán.
Cale látta, ahogy Harol szemei megteltek komplikációkkal és zavarodottsággal.
‘Most bizonyára mindenféle eseten végig megy a fejében, mivel olyan okos.’
Ennek az őrült rohadéknak a végső célja volt, hogy a világ összes mágusát elpusztítsa. Harol egy olyan világot tisztelt és reménykedett érte, ahol mindenki puszta erőre és ősi erőkre hagyatkozott.
Vicces volt, mivel a világ, amelyet Harol készíteni akart, rosszabb lenne, amikor emberek összehasonlítására kerül sor, akiknek van képessége és akiknek nincsen. Ezért hívta Cale őrült rohadéknak.
– …Ifjú Cale mester,nem arról van szó, hogy szeretné a mágusokat Whipper Királyságból?
– Én? – horkant fel Cale, hogy jelezze, őszintén felel. Már vele volt Raon Miru, a Fekete Sárkány – Nem kell nekem még több mágus. Egy még nagyszerűbb teremtmény van az oldalamon.
> Ember, tetszik innen fentről a kilátás! A hatalmas Raon itt van ember!
Cale hallotta Raon hangját, de figyelmen kívül hagyta. Harol arcán nehéz kifejezés ült. Cale amúgy is a koronaherceghez tervezte küldeni a mágusokat. Nem érdekelte, hogy Harol rájön-e erre vagy sem. Nem hazudott, hiszen ő maga személyesen nem fogja azokat a mágusokat a szárnya alá venni.
‘Persze, adok majd némi segítséget a korona hercegnek.’
Harol látta, hogy Cale-nek látszólag nem voltak aggodalmai. Az ajtóra mutatott. Ekkor:
– Cale-nim, lejárt az 5 perc.
Az egyedül töltött idejük lejárt.
Choi Han benézett a nyitott ajtón és bejelentette az idő végét, majd hozzátette:
– És más emberek is érkeztek.
Más emberek? Míg Harol zavarodottnak tűnt, Cale megszólalt:
– Hallhatod a részleteket az embereimtől.
Két ember lépett be a nyitott ajtón, amint ezt kimondta. Billos és Hans Megbízott Komornyik voltak azok. Hans kezében hatalmas táskányi iratok voltak.
Miért hívta Billos-t és Hans-t, hogy jöjjenek vele? Természetesen, hogy jó hasznukat vegye.
Harol érezte Cale kezét a vállán.
Pat. Pat.
Cale finoman megpaskolta Harol vállát, mielőtt folytatta:
– Legyen jó megbeszélés.
Harol elnevette magát Cale nyugodt hangján, mielőtt visszatért volna a gyengéd arckifejezése.
– Biztosan az lesz.
A rövid választ követően Harol gyorsan Billos-hoz és Hans-hoz sietett. Billos Cale-hez ment, amíg Hans és Harol beszélgettek. Aztán óvatosan suttogta:
– Ifjú mester-nim.
– Tessék?
– Az üzletet egyenlőre a saját nevem alatt intézzem?
A tőke átirányítása Billos-szal zajlott le, mint közbenső ember. Billos elveszi Cale pénzét és leszállítja a nem-mágus frakciónak. A pénznemek közötti különbségek és egyebek miatt.
Persze, Billos a korona pénzét veszi át, nem Cale-ét, de a nem-mágus frakció erről nem is tudhatott.
– Igen.
– Akkor hagyok letétet és a maradék pénzt egy hónapon belül szállítom.
– Gondoskodhatsz róla.
– De lenne egy kérdésem.
Cale látta, ahogy Billos megnyalta az ajkait. Annyira undorítónak tűnt, hogy Cale jelzett az állával, hogy siessen és beszéljen.
– Nos, tudja, mennyiben gondolkodott?
A nagyszerű Mágikus Torony rengeteg történelmet tartott a falai között. Mindenki más azt hitte, hogy a lift kivételével minden eszközt elpusztítottak. Whipper Királyság lakói ráadásul utálták ezt az épületet.
Cale felmutatta egy ujját Billos előtt. Billos zavarodottnak tűnt, miután az ujjat látta, mielőtt óvatosan kérdezte:
– …100 millió?
– Nem.
– Egy billió?
Cale nem felelt.
– …10 billió?
Cale bólintott az óvatos kérdésre.
– Ezen a határon belül gondoskodj róla.
Kevésnek tűnt a több tízbillió gallonhoz képest, amely a hadsereg etetésébe ment havonta, de a nem-mágus frakciónak sürgősen pénzre volt szüksége, hogy elrendezze a civilek szükségleteit. Ugyanannyi pénznek más-más értéke lehetett annak függvényében, hogy mire volt szüksége az embereknek.
Ráadásul, amúgy is a korona herceg pénze volt és nem Cale-é.
Billos összehúzta a szemöldökét, ahogy csendesen, de gyorsan suttogni kezdett.
– De mind elpusztult? Nos, az eredeti Mágikus Tornyot még 100 billió gallonnál is többe kerülne megvenni, de a mágikus eszközök egyike se működik.
– Ezért a maximum 10 billió gallon. Vidd le az árat azt a tényt használva, hogy csak árnyéka annak, ami egykor volt. Oh, és használhatsz még pénzt, hogy megvedd a közeli birtok nagyját.
– …Elnézést?
– Van valami, amit el tudunk adni, és megéri a Mágikus Torony árát.
Egy kis csend töltötte be a területet.
– Haaaa – eresztett ki egy mély sóhajt Billos – Fogalmam sincs, mit tervez, de úgy sejtem mindig arra kell törekedni, hogy a legtöbb profitot termeljük.
– Hogyne.
– Akkor megteszem, ami tőlem tellik.
Cale elmosolyodott ezt a kielégítő választ hallva. Billos látszólag nem találta a szavakat, de azért így is sikerült visszamosolyognia.
– A szívem remeg, miután ilyen nagy mennyiségű pénzről hallottam, ifjú mester-nim.
– Biztos vagyok benne, hogy az örömtől ver.
Billos nem felelt Cale válaszára. Tiszteletteljesen meghajolt, mielőtt kényelmesen visszasétált Harolo-hoz.
A nem-mágus frakciónak semmi haszna a Mágikus Toronyból, és helyette valami nagy kellett, mint például a Mágikus Torony elpusztítása, hogy kielégítse a lakosokat. Mivel amúgy is haszontalan lett volna, akkor már pénzt is csinálhattak vele.
– Cale-nim.
Choi Han és Beacrox lépett Cale-hez. Beacrox körbe pillantott a szobán, mielőtt megkérdezte:
– Kitakarítja, miután megvette?
Cale gyengéden felelt Beacrox kérdésére:
– Mindentől megszabadulok.
Abban a pillanatban, hogy a megkönnyebbüléstől Beacrox felsóhajtott, Cale abbahagyta, hogy az ablakpárkánynak támaszkodjon és elindult. Felesleges lett volna bármi mást megnézni jelenleg.
Éjjel úgy is visszatér.
***
Mély ráncba húzta a homlokát Cale. Hallott Toonka válaszát:
– Nem érzed jól magad?
– Úgy van.
Toonka összehúzta a szemöldökét Cale hanyag válaszán. A környezetük nagyon hangos volt. A lakosok élvezték az ünneplést, hogy az új harcost üdvözölték.
Toonka tisztában volt a jelenlegi pénzügyi helyzetükkel, de számára ez fontosabb volt. A harcos nevet kellett használnia, hogy magukhoz vonzanak embereket. A vezetők ezért egyeztek bele az ünnepi vacsorába.
– …Te gyengusz.
Toonka úgy tűnt, undorodik, de a felpuffadt arca elrejtette. Cale Choi Han-ra mutatott.
– Az ünneplés főszereplője még mindig elérhető, szóval nem kellene, hogy gond legyen. Pihennem kell, mivel gyengusz vagyok.
Habár Choi Han nem úgy festett, mint aki élvezi, Cale finoman Toonka és csapata felé lökte. Természetesen, Hilsman is Choi Hannal volt.
– Hahaha! Érzem Whipper Királyság harcosainak akaratát! Egy ünnepség! Nagyszerű!
A Kapitány Helyettesnek jól ment a szocializáció.
– Akkor viszlát.
Cale megbánás nélkül hagyta ott az ünneplés helyszínét. Beacrox vele volt, mint testőr. Beacrox feltett egy kérdést, mivel Cale csapatának sátrai felé tartottak, ami egészen távol esett az ünnepléstől.
– Csak őrt kell állnom a sátor előtt.
– Igen, aludni fogok.
– Ez lesz a hivatalos történet.
Nagyon könnyű volt Beacrox-szal beszélni. Nem volt szüksége felesleges magyarázkodásra.
Ezért gyűjtött össze három személyt a szobájába. Persze le kellett guggolnia, hogy hármukra nézzen.
On, Hong és Raon mind a földön ültek.
– Megtaláltátok?
On és Hong elmosolyodott.
– Jó megérzésünk van, hogy merre lehet!
– Nagyjából tudjuk, merre lehet.
Nagyon izgatottak voltak.
Cale már átöltözött. Aztán Raon felé fordult és megszólalt:
– A hűbérúr szobájába, kérlek.
Raon lefedte Cale-t, On-t és Hong-ot láthatatlanság és repülés varázslattal, mielőtt elkerülték az emberek tekintetét és a Mágikus Torony 20. emeletén, a hűbérúr szobájában landoltak. Mivel minden vészjelző készülék eltört és csak egyetlen őr maradt a Mágikus Torony bejáratánál, nem volt annyira nehéz. Toonka hajthatatlan volt, hogy annyi ember jelenjen meg az ünnepségen, amennyi csak lehetséges volt. Különös módon hasznos volt ilyen időkben.
Whaaaaa~
Hahaha~
Nevetés és taps, valamint éneklés visszhangzott az éjszakában. Cale látta a katonákat és lakosokat összegyűlni és táncolni a tábortűz körül. Izgatottnak tűntek, hogy hosszú idő óta először ünnepelhettek.
Cale az oldalára helyezte a mágikus táskáját, mielőtt a cicákra nézett volna. A cicák lassan elkezdték végig vezetni Cale-t a Mágikus Tornyon. Lopakodva mozogtak, felérve a hírnevükhöz, mint a lopakodó Macska Törzs tagjai, miközben Cale követte őket lefelé a lépcsőn. Nem használhattak semmilyen mágikus eszközt, mivel nyoma maradt volna a használatuknak.
Ellenben, Cale a homlokát ráncolta.
A 15. emeleten megállt és megkérdezte: – …Hol van?
A regény így jellemezte Mueller-t:
Melyik fal lehetett az? Hol lehetett Mueller?
Hong a vörös farkát csóválta, ahogy válaszolt:
– Az első földalatti emeleten!
Francba. Cale rossz helyet választott a behatolásra. Cale visszafojtotta a sóhajt, mielőtt a Szél Hangját használta és felvette a cicákat a kezébe. Aztán Raon-hoz szólt: – Kövess.
Cale teste gyorsan mozgott lefelé a lépcsőkön.
Tap. Tap.
Nagyon csendes volt, olyannyira, hogy az őrök odakint nem hallhatták.
A Mágikus Torony kialakítása 20 emeleten a föld fölött és 3 emelet a föld alatt.
– Ah, fantasztikus!
– Egy pillanat alatt lejutottunk!
Gyenge vagy, de olyan gyors, mint a karmom, ember!
Cale meghallgatta a trió dicséreteit, akiknek átlag életkora 7 volt, miközben a föld alatti szintek lépcsőinek bejáratánál állt.
– Errefelé?
– Igen!
A cicák azt állították, hogy érzik a Patkány szagát. Ellenben, még ők sem tudhatták a pontos helyzetét. Cale olvasta a regényt, így ki tudta nyitni a titkos ajtót, mindaddig, amíg ismerte a helyzetét.
‘Tényleg rengeteg haszontalan információt leírt.’
“Egy Hős Születése” vette a fáradságot, hogy leírja az összes extrát és mellékes szereplőt legalább egyetlen mondatnyi jellemzéssel. Cale csak azért tudott a helyzetről.
Cale elővett egy kis fémrudat a mágikus táskájából. On és Hong összerezzentek és felé fordultak, de ő nem foglalkozott velük, ahogy elkezdte a falat ütögetni és lépésenként haladni.
Ding.
Ding.
– Hol lehet?
Ding.
Ding.
A vörös hajú férfi elkezdett motyogni, ahogy lépcsőfokonként haladt lefelé a lépcsősoron, amelyet világító kövek világítottak meg.
Cale úgy érezte, hogy jó úton halad Mueller megmentésére, aki a regényben majdnem éhen halt, amikor elkapták, és végig kellett néznie, ahogy a nem-mágus frakció elpusztította a családtagjainak testét, mielőtt megölték.
Ding.
Ding.
Viszont a cicák és a sárkány, akik követték őt, már nem néztek ki olyan jól.
Ekkor Cale tett még egy lépést lefelé és megütötte a falat.
Dong.
– Megtaláltam.
Megjelenésében olyan volt, mint a fal többi része, de belül különbözött a többitől ez a fal. Cale elmosolyodott. Elővett egy mágikus követ és megérintette a falat vele.
Cale erősen koncentrált, mivel szükség volt rá, hogy figyeljen nagyon sok részletre.
‘Van egy pont a falon, amelyen öt lyuk van csillag alakban.’
Cale sikeresen megtalálta az öt lyukat csillag alakban. Aztán a mágikus követ az öt lyuknak a közepére helyezte. Ekkor történt.
Kríííík.
Egy kis hangot lehetett hallani, ahogy a fal mozdult és felszívta a mágikus követ. Cale tett egy lépést hátrafelé.
Krííííííííík.
Különös hang hallatszódott, ahogy a fal lassan kinyílt. Egy nagyon kicsi embert lehetett odabent látni. Cale próbálta barátságosan üdvözölni, ahogy Mueller láthatóvá vált.
– …Hm?
De valami nem stimmelt.
– Váááááááááá.
A nagyon kicsi gyáva rettenetesen remegett, miközben sápadt volt az arca. Mintha szellemet, nem, egy mániákus gyilkos látott volna.
Különbözött attól, amire Cale számított, amikor eldöntötte, hogy hős lesz, aki megmenti Mueller-t.
– Váááááá, hikkk!
Mueller még csuklott is. Cale megpróbált a lehető leggyengédebben mosolyogni és üdvözölni őt.
– Szia?
Viszont ettől Mueller csak még jobban remegni kezdett. On, Hong és Raon mind szánalommal nézett Mueller-re.
Cale össze volt zavarodva.
‘Miért ilyen ez a tapló?’