A Gróf Család Szemétje – 49. fejezet: Valahogy (7. rész)

Eredetileg Cale nem tervezte, hogy elpusztítsa az örvényt. Az Elpusztíthatatlan Pajzs és a Szív Életereje segítségével akart gondoskodni róla.

‘De ez akkor volt, amikor még nem volt meg a Fekete Sárkány.’

Semmi oka nem volt rá, hogy keményen dolgozzon, amikor megvolt neki a Fekete Sárkány.

Cale megtömte a Fekete Sárkányt, Ont és Hong-ot rengeteg étellel, mielőtt elküldte volna ezeket a Szörnyeket, akiknek az átlagéletkora 7 év volt, és üdvözölte az első látogatóját.

– Nem tudom, mit lopott el, de valami hatalmasat tett.

Billos volt az.

– Azt hiszem valamelyest híres vagyok ezekben a napokban.

Billos megrázta a fejét Cale-nek, aki egyáltalán nem tűnt sérültnek. Látta Cale-t inni, miközben azt állította, hogy még mindig sérült volt.

– Ön valóban híres, ifjú Cale mester. De rendben van Ön számára, hogy igyon?
– Semmi okom előtted hazudnom.

Billos mosolygott, ahogy megtöltötte Cale üres poharát. Aztán átnyújtott egy mágikus dobozt Cale-nek.

– Itt vannak a kért tárgyak. Hálás vagyok, hogy a múltkorról visszaadta a tárgyakat.

Cale visszajuttatta Billos-nak a másik tárgyakat Choi Han-on keresztül. Cale megsimogatta ezt az új dobozt a tárgyakkal, ahol Billos-ra nézett.

Cale már eldöntötte, hogy mire fogja az első alkalmát elhasználni az arany plakett két használata közül.

Úgy döntött, hogy némi időt vesz.

Cale úgy döntött, hogy némi időt fog venni akkora, amikor az Északi Lovagok, egy veszélyes teremtmény nem csak Roan Királyság, de Breck Királyság és a többi közép-északi királyság számára is, Dél felé kezdenek haladni.

Hogy pontosabbak legyünk, az Északi Lovagok mellett ott volt még a Birodalom is a Nyugati Kontinens közepén, a mágus-ölő, és a Déli Őserdő Királynője. Cale úgy döntött, hogy vesz egy kis időt, hogy mindegyikük elől el tudjon menekülni. Egy dolog lenne, ha egyedül lenne, de most már voltak mások is, akikről gondoskodnia kellett.

– Billos.
– Igen, uram?
– Ingatlanokkal is foglalkozol?
– Nem, de tisztában vagyok vele, hogy mi zajlik mostanság.

Billos tényleg egy kereskedő volt. Nagyon gyorsan szerzett információkat.

– A Nyugati Kontinens a robbanás szélén áll, és ez nagyszerű alkalom a hozzám hasonló kereskedők számára, hogy pénzhez jussanak.
– A kereskedők bármi felé elrohannak, ami bevételt ad nekik.

Billos kedvelte Cale-t, aki nagyon megértette a kereskedőket. Azt is kedvelte, hogy Cale nem teketóriázott és egyből a tárgyra tért.

– Whipper Királyság hamarosan zűrzavarba hullik. Biztos vagyok benne, hogy már számít rá?

Billos bólintott. Mágusok és nem-mágusok többé nem tudtak egymás mellett élni Whipper Királyságban.

– Ezért próbálok rájönni, hogy mit tudnék használni, hogy pénzt szerezzek a káoszban. Ifjú Cale mester, mit gondol, mi lenne a legjobb befektetés ott?

Cale könnyedén válaszolt Billos kérdésére: – Emberek.

A mágusok el fogják veszíteni a polgárháborút és a Mágikus Torony elpusztul. Akkor mi fog történni a megmaradt mágusokkal? Nem fog minden mágus meghalni a polgárháború végén.

Whipper Királyság a Nyugati Kontinens legnagyobb mágikus eszköz beszállítója volt. Rengeteg mágus maradt távol a hatalomtól és politikától, de nem lesz helyük ezeknek a mágusoknak Whipper Királyságban a polgárháború után.

A regényben Alberu Crossman koronaherceg meg fogja célozni ezt a problémát. Ami az elpusztított Mágikus Tornyot illeti, Rosalyn volt a legmagasabb rangú mágus, aki úgy döntött, hogy egy másik helyen készít egy új Mágikus Tornyot.

Billos egy nagyon eszes ember volt.

– Arra gondol, hogy a mágusok majd egy új otthon után néznek.

Cale nem adott direkt választ Billos-nak.

A mágusoknak veszíteniük kellett Whipper Királyságban. Ez volt az egyetlen esélye Whipper Királyságnak, hogy egy jobb jövő felé mozdulhasson.

Ellenben Cale nem fektetett túl nagy hangsúlyt az ilyen dolgokba.

Amit akart, az más volt.

A Nyugati Kontinens legnagyobb beszállítója a legmagasabb szintű mágikus tárgyakból. Cale-nek olyan dolgokra volt szüksége, amelyek megmaradnak a polgárháborút követően.

– Azonnal adja tudtomra, amint a Mágikus Torony elpusztul.
–… Megkérdezhetem, hogy miért?

Cale megvonta a vállát, ahogy könnyedén válaszolt:
– Megtudja, amikor megtörténik.

A Mágikus Torony.

Cale azt tervezte, hogy megvásárolja.

A Mágikus Torony tele lesz majd megjavíthatatlan mágikus tárgyakkal a polgárháborút követően. Cale a módszert is ismerte, hogy megvásárolja ezt a Mágikus Tornyot. Alberu nem lesz képes Cale cselekedetei ellen tenni.

– Várni fogom.

Cale egyetértően bólintott. Ő is várni fogja.

A Mágikus Torony megvételével egy kis időt fog nyerni. Időt fog adni neki, hogy megvédje magát a veszélytől. Nagyon költséges lesz, de…

’Nem mintha az én pénzem lenne.’

Billos látta a gonosz vigyort Cale arcán, és az elvárásai feljebb csúsztak.

– Akkor kapcsolatba lépek Önnel, amikor megtörténik.
– Rendben. Várni fogom.

Cale elbúcsúzott Billos-tól, az első vendégétől. Aztán üdvözölte a második és utolsó vendégét. Nos, a második vendég sokkal inkább besietett a szobába.

Cale a terasz ablaka felé nézett, ami nyitva volt, mielőtt összerezzent volna a teremtménytől, ami besietett az ablakon.

– Mi ez?

Egy tenyérnyi nagyságú agyagbaba mászott be az ablakon. On és Hong félelmükben Cale karjaiba ugrottak.

Azért, mert az agyagbaba arckifejezése ijesztő volt. Inkább élőholtnak tűnt, mint egy babának. A Fekete Sárkány mágiával Cale fejébe beszélt, mint ilyen helyzetekben általában.

¬ Egy Isten erejét érzem.

– Oh.
Cale-ből kifakadt valakinek a neve.

Az őrült papnő.

– Cage.

Amint megtette, az agyagbaba, aminek nem volt szeme és füle, csak egy szája, megszólalt:

– Tudtam, hogy fel fog ismerni, ifjú Cale mester. Ez a baba kapcsolatban áll velem. Egy egyszerhasználatos eszköz, ami csak hallgatni és beszélni tud.

Tényleg elég képzett volt, hogy nekromantának lehessen hívni.

Cale a Fekete Sárkány felé nézett. A Fekete Sárkány Cale elméjébe beszélt, de nem vált láthatatlanná. Úgy tűnt, hogy egyből kitalálta, hogy csak hallani és beszélni tud, de nem lát.

’Mégis milyen erős ez a sárkány?’

Cale váratlanul megkérdőjelezte a Fekete Sárkány erejét.

Ellenben, az agyagbaba elkezdett beszélni, ezzel megakadályozva, hogy tovább gondolkozzon ezen.

– Ma elhagyjuk a fővárost. Biztos vagyok benne, hogy ifjú Cale mesternek nem tetszik, hogy így lépünk kapcsolatba vele.

’Pontosan. Tökéletesen így van.’

– Viszont Taylor azt mondta, hogy valami el kell mondania önnek.
– „Ifjú Cale mester, amikor visszaveszem a pozíciómat, nem, amikor egy szinttel az eredeti pozícióm fölött leszek, vissza fogom fizetni a segítségét”, ez az, amit akart, hogy elmondjam.
– Szükségtelen volt elmondania.
– Tudom.

Cale a ronda agyagbaba üres szemgödreibe nézett.

– Mégis, Taylor-nak és nekem is kell egy hely, ahol megoszthatjuk a híreket, amikor megszerezzük, amire vágyunk.
– Tegyetek belátásotok szerint.

Az agyagbaba elmosolyodott Cale szavaira, mielőtt elkezdett elolvadni. On és Hong még mélyebbre nyomultak Cale ruháiban, hogy elrejtőzzenek az olvadó baba látványától.

– Akkor, kérem, legyen egészséges, ifjú Cale mester.

Az agyagbaba minden nyom nélkül eltűnt. A Fekete Sárkány arra az üres pontra meredt, ahol az agyagbaba volt, mielőtt Cale felé nézett.

– Ez lesz, amikor meg fogom kapni a bosszúmat?

Amint Taylor Stan visszakapja a hatalmat és a Stan Márki birtok ura lesz, a jelenlegi Márki és Venion majd szembe néz a Fekete Sárkány haragjával.

– Igen. Akkor majd azt teheted, amit csak szeretnél.
– Nagyszerű.

A Fekete Sárkány eldöntötte, hogy mikor kapja meg a bosszúját, miután hallotta Cale-től a Stan Márki birtok jelenlegi helyzetét.

A Fekete Sárkány le fog csapni Venion-ra és a Márkira, amikor a legmélyebb ponton vannak. Meg fogja mutatni nekik a kétségbeesést és megkínozza őket.

A Fekete Sárkány boldogan csapkodott a szárnyaival. Valóban rosszindulatú teremtmény volt.

Cale hallotta, ahogy a Fekete Sárkány a bosszú tervét motyogja a fejében és úgy kezelte, mint egy hátborzongató altatót, ahogy ágyba ment. Természetesen ezek a rosszindulatú megjegyzések nem tették egyszerűvé az alvást. Másnap kora reggel Cale a kocsi előtt állt.

Rosalyn, Choi Han és Lock kikísérte őket. Cale sztoikus arckifejezéssel nézte a triót.

– Cale-nim, ha úgy gondolta, hogy látja azt a seggfej mágust, kérem, mondja meg a sárkánynak, hogy azonnal ölje meg. Csak annyit mondjon neki, hogy robbantsa fel a fejét, szóval nem lesz annyira haszontalan, mint én, aki csak egy kart volt képes levágni –
Choi Han rosszindulatú dolgokat köpdösött kora reggel óta.

– Biztosan erősebbé válok és visszatérek! Szóval hallgassatok az ifjú mesterre, amíg elmentem. Komolyan gondolkodjatok el azokról, amiket legutóbb mondtam nektek. Ez a jövőtök. Mindannyiunknak erőssebbé kell most válnia – Lock-ot körbevette a 10 kistestvére és elmondta nekik, ami az eszébe jutott.

Rosalyn a Fekete Sárkánnyal sutyorgott a kocsiban, és annyira csendes volt, hogy még Cale sem hallotta.

– Sárkány-nim, ez a tankönyv Roan Királyság ABC-jéről, és ez a földrész közös nyelvéé.
– Köszönöm, ember. Nagyszerű és hatalmas vagyok, így hamar meg fogom tanulni.
– Feltétlenül. Sárkány-nim nagyszerű és hatalmas. Imádkozni fogok, hogy egy menő nevet találjon ki magának.
– Meg fogom kérni, hogy találjon ki egy nevet nekem.
–… Biztos vagyok benne, hogy Cale-nim érteni fogja, hogy mit ért a kérés alatt.
– Hm.

Cale nem tudta, hogy miről beszélgetnek, de Rosalyn-ra meredt, aki a Fekete Sárkányt figyelte elégedett mosollyal az arcán, és összehúzta a szemöldökét. Choi Han felé fordult és megszólalt. Choi Han még mindig arról beszélt, hogy Cale-nek mit kellene csinálnia, hogy nélküle túléljen.

– Cale-nim, a túlélési esélyei felmennek, ha egyetlen találattal valamit felrobbant és aztán elfut. Ráadásul…
– Elég ebből az ostobaságból – Cale sztoikusan folytatta a beszédet Choi Han-hoz, aki azonnal elhallgatott – Csak győződj meg róla, hogy nem sérülsz meg.
–… Igenis. Megbizonyosodok róla.

Cale nem akarta Choi Han ártatlan mosolyát tovább nézni, így beszállt a kocsiba. Rosalyn azonnal leszállt, ahogy Cale beszállt.

Cale érezte az ölében a láthatatlan Fekete Sárkány súlyát, ahogy On-t és Hong-t, ahogy kinézett az ablakon Hans-ra.

– Indulás.

A személyzet, akik a rezidencia előtt voltak, hogy kikísérjék őket, elbúcsúztak Cale-től. Cale nem értette, hogy ezek a személyzeti tagok miért csúsztatják el a munkájukat és jönnek ki elbúcsúzni tőle. Mondta, hogy rendben volt, de így is el akartak tőle búcsúzni.

– Ifjú mester-nim, kérem, érjen haza épségben!
– Örülünk, hogy szolgálhattuk Önt, ifjú mester-nim!
– Alig várjuk, hogy a jövőben újra láthassuk Önt!

’Milyen borzalmas ostobaság.’

Cale nem tervezte, hogy valaha is visszatérjen a fővárosba. Csak közönyösen intett nekik, és bezárta a függönyt a kocsin.

Ez volt a jel az indulásra. Cale csapatának kettővel több kocsija volt, mint amikor megérkeztek, ahogy elhagyták a fővárost és Északkelet felé indultak.

Urarr. Cale a tenger felé tartott, amely tele volt örvényekkel több száz éven át.

***

Szagol.
– Sós illata van! Ez a tenger?

A vörös cica, Hong, a kocsi nyitott ablakán nézett ki és a levegőt szagolta. Cale bólintott, ahogy elfogadott egy kis kerek tárgyat, amit a Fekete Sárkány adott neki.

– Ez a sűrített manna a bombából?

A Fekete Sárkány bólintott Cale kérdésére, és válaszolt:
– Igen. Most már tudunk új mágikus bombát készíteni.

Cale felvidult a megerősítéstől, és tágra nyitotta a kocsi ablakát. A hideg tengeri szellő beáramlott a kocsiba, ahogy ő kinézett az Északkeleti-tengerre. Sok sziget volt látható az óceánban. Az Északkeleti-tengeren elég sok ilyen kisebb sziget volt.

Az ezüst cica, On, is elég izgatott volt.

– Oh! Nézd azt az éles sziklát!

Az éles sziklától egyszerre ámultak és féltek, ahogy áthaladtak a szikla tetején futó úton.

Cale a ’Szelek Sziklája’ felé nézett, a leggyönyörűbb kilátás felé Ubarr területen. Emellett a szikla mellett sok kicsi szikla volt.

A szikla és a szigetek között több őrjöngő örvény volt. Ezek az örvények voltak a hátterében, hogy az Ubarr tartomány tengere annyira veszélyes volt.

’A mágus vadász az egyik szigeten köt ki, miután az örvények miatt hajótörést szenved, és végül megtalálja a Szél Hangját.’

A mágus-vadász híres volt arról, hogy intelligens barbár volt. Erősebb volt még Lock-nál is, aki a Kék Farkas Törzs tagja volt és jövőbeli Farkas Király, és a Nyugati Kontinens legerősebb egyede titulust hordozta. A mágus-vadász neve Toonka volt, Toonka a Zsarnokként ismerték.

’Csak meg kell szereznem, mielőtt ő szerzi meg.’

Ha a dolgok úgy mentek, mint a regényben, még korai volt, hogy Toonka itt legyen. Cale arra gondolt, hogy esélytelen volt, hogy belefusson Toonka-ba, ahogy elégedetten nézett ki a tengerre. Ez az utazás zavartalan lesz, amíg elkerüli Toonka-t.

Cale, aki elégedetten nézett ki az ablakon, látott valamit a látóhatáron.

– Hm? – Cale kissé megdörzsölte a szemét, de még mindig ugyanaz volt. –… Az nem egy bálna?

Egy csapatnyi hatalmas bálna vizet lőtt a levegőbe, ahogy átkeltek az Északkeleti-tengeren, hogy észak felé haladjanak. Cale-nek váratlanul baljós érzése volt, és megszorította a kezében a mágikus bomba hozzávalóit.

A bálnák hajlamosak voltak az Északi-tengerben élni. Ez igaz volt a Bálna Törzsre is. Csak a sellőkkel fojtatott háború során jött csak le a Bálna Törzs délre.

’Biztos vagyok benne, hogy ez csak egy csapat bálna, akik elhaladnak itt. Rengeteg bálna halad északra. Esélytelen, igaz?’

A Fekete Sárkány hangja hallatszott Cale füleiben: – Erős jelenlétet érzek.

A hang egyenesen Cale agyába vágott.

Ezért ráncolta a szemöldökét, amikor megérkeztek a kis faluba a Szelek Szikláján kívül.

– Ifjú mester, megbetegedett út közben?

Cale megrázta a fejét Hans kérdésére.

– Nem, csak rossz előérzetem van.
– Oh, ijesztő a sziklák miatt. Ellenben, a sofőrünk egy veterán, szóval semmi miatt nem kell aggódnia.

Cale figyelmen kívül hagyta a haszontalan megjegyzést, és kinyújtotta kezét az illető felé, aki megközelítette.

– Rég találkoztunk, ifjú Amiru kisasszony.
– Üdvözlöm, ifjú Cale mester.

Amiru arcán egyedien nyugodt mosoly ült, ahogy üdvözölte Cale-t és személyzetét.

Ez egy kis tengerparti falu volt Ubarr tartományban. Ez a kis falu, amiben nem volt semmi különös és megengedte a lakóinak, hogy békében és csendesen éljenek egészen mostanáig, váratlanul zajos volt a látogatókkal.

A falu gyorsan változott napról napra. Ellenben, hamarosan szembe kerülnek egy lehetőséggel, amely megengedi majd a falunak, hogy összehasonlíthatatlanul megváltozzanak a közeli jövőben. Holnap éjjel eljön az idő. Holnap éjjel tervezte Cale, hogy felrobbantja a mágikus bombát az óceánban.

Viszont valami, ami Cale szempontjából soha nem történhetett volna meg, megtörtént. Ez a borzalmas helyzet akkor kezdődött el, amikor Amiru egyik lovagja jelenteni jött Amiru-nak. A lovag sürgetően közelítette meg Amiru-t, és csendesen jelentett neki.

– Úrnő, az illető, akit megmentettünk, visszanyerte az eszméletét.
– Oh, igazán?

’Megment?’

A szóról Cale egyetlen emberre gondolt.

Ahogy Cale kétkedéssel az elméjében ráncolta a szemöldökét, Amiru észrevette Cale arckifejezését, és elkezdett magyarázkodni:

– A partvonalat és a közeli szigeteket vizsgáltuk az új haditengerészeti bázishoz, amikor megmentettünk egy hajótörött embert. Úgy tűnik, hogy visszanyerte az eszméletét.

’Rossz előérzetem van.’

– Azon vitatkoztunk, hogy mit csináljunk, amikor láttuk eszméletlenül, ahogy egy örvény éppen elragadta, de emlékeztem, hogy mit tett a köztéren, és eldöntöttem, hogy meg kell mentenünk – Amiru tovább beszélt Cale-hez – Mivel egy ember élete értékes, igaz, ifjú Cale mester?

Cale egy hosszú pillanatnyi csend után válaszolt: –… Hogyne.

– Tudtam, hogy ifjú Cale mester így válaszol majd.

Cale aktuálisan nem is tudott Amiru mosolygó arcára gondolni. Egyedül a részletek voltak Cale fejében, hogy hogyan írta le a regény Toonka helyzetét.

<< Previous Chapter | Index | Next Chapter >></h3

Bookmark (0)

No account yet? Register

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *