A Gróf Család Szemétje – 99. fejezet: Van egy érzésem (3. rész)
Cale nem ment be a fővárosba, hanem abban a faluban maradt, amely a legközelebb esett a fővároshoz. ㅡ A Halál Földje és a Sötét Elfek. ㅡ Mit gondolsz? Cage Cale-re Continue Reading →
Foreign translation of Trash of the Count’s Family
Cale nem ment be a fővárosba, hanem abban a faluban maradt, amely a legközelebb esett a fővároshoz. ㅡ A Halál Földje és a Sötét Elfek. ㅡ Mit gondolsz? Cage Cale-re Continue Reading →
Cale nem nyitotta ki a csukott szemeit. Viszont Alberu nem tett rá megjegyzést. Azért, mert tudta, hogy sokat kér Cale-től azzal, hogy nem csak azt kérte, hogy találkozzon egy Sötét Continue Reading →
1 hónappal később. Cale pontosan egy hónapig pihent. Őszintén megmondva, az ő szempontjából lazulás volt, de mindenki más máshogy látta. ─ Unatkozik? Raon figyelte Cale-t, aki üres tekintettel nézett ki Continue Reading →
─ Igazad van. Én elképesztő vagyok. Válaszolta Raon, miközben Archie megeresztett egy gúnyos megjegyzést, ami valójában inkább dicséretnek hangzott. ─ Őrült. Természetesen, a hajó jelentősen károsodott. Viszont, nem pusztult el Continue Reading →
Egy hatalmas hullám sietett feléjük. ─ Ögh! Mindenki kapaszkodjon a testembe! ─ kiáltotta Archie sietősen. A bombák okozta hullámok még mindig veszélyesek voltak, még úgy is, hogy kívül estek a Continue Reading →
A repülési sebességük egy kissé megnőtt. Raon ezzel együtt megszólalt. ─ Az a Bálna is egész jó. ‘Az a Bálna?’ Cale ismét lenézett. Egy nő száguldott átt a szétvált vízen. Continue Reading →
Cale nem várt Choi Han válaszára, hanem helyette azonnal a véres Bálna elé lépett. ‘A sebeket szándékosan ejtették.’ Nem voltak nagy sebek a Bálna testén. Az összes apró sérülés heg Continue Reading →
A hatalmas Bálnák, akik átúsztak a horizonton, hirtelen eltűntek. Helyette, egyetlen ember jelent meg Cale előtt. ─ Ifjú Cale mester, rég találkoztunk. ─ Jó újra látni, Paseton. A kevert-vérű bálna, Continue Reading →
Néhány nappal később Cale magába szívta a sós illatot, ahogy leszállt a kocsiról. A szemei előtt a tenger, amelyben néhány örvény még erőteljesen harsogott. ─ Ifjú mester-nim, megtiszteltetés találkozni önnel. Continue Reading →
─ Valahogy így kötöttem ki. Ron jóindulatú mosolya ugyanolyan volt, mint mindig. De az arca sápadt volt és tele apró sebekkel. A tothadó szag is erősödött, ahogy Cale közelebb ment. Continue Reading →