Amiru, akinek esélye sem volt, hogy tudja, Cale min gondolkodik, azt hitte, hogy a komoly arckifejezés Cale arcán azért volt, mert annyira gondoskodó ember volt. Aztán tovább beszélt:
– A ruházata és fizikuma alapján úgy tűnik, hogy a Whipper Királyságból származik.
Biztos, hogy Tooka volt az.
Cale arca elsápadt, ahogy Amiru tovább beszélt.
A nem-mágus frakciót, ami a mágusok ellen harcolt Whipper Királyságban, a mágusok figyelmen kívül hagyták, mivel barbároknak tekintették őket.
Ellenben, nem voltak barbárok ebben a világban.
Minden embernek ugyanolyan agya volt. Annyi volt, hogy ahogy az idő múlt és a történelem kialakult, mindannyian nőttek és úgy fejlődtek, ami a legmegfelelőbb volt számukra.
Whipper Királyság nem-mágusai mind erős egyedek voltak, akik képesek voltak uralni Whipper Királyság durva hegyeit és partjait mágia használata nélkül. Emberek voltak, akik arra koncentráltak, hogy az emberi testet erősítsék ahelyett, hogy más tényezőkre hagyatkozzanak, mint mágia.
Lázadtak, mivel el akarták pusztítani a jelenlegi Whipper Királyságot, amely csak a mágusoknak engedte meg a könnyű életet, és vissza akarták vezetni az eredeti formájába.
Whipper Királyság lakói ezeknek a nem-mágusoknak az oldalán álltak. Külföldiek talán azt gondolták, hogy a barbárok át akarták venni az országot, de Whipper Királyság lakosai számára ők nem voltak barbárok. Ők csak szabad emberek voltak.
Ösztönt használtak, hogy szétszedjék ezt a logikai királyságot.
’Az a gond, hogy Toonka rendkívül ostoba.’
Egy intelligens barbár? Néhányan ezt mondták, de Cale véleménye szerint Toonka csak egyszerű és ostoba ember volt, aki éppen erős volt.
És az ostoba emberek voltak a legijesztőbb típusú emberek.
Azért, mert nem tudtál beszélni velük.
– Ifjú Cale mester, nem kell aggódnia az illető miatt. Úgy tűnik, hogy gyorsan gyógyul fel.
Cale nevetett rajta, miután hallotta Amiru szavait.
– Egyáltalán nem aggódok. Tulajdonképpen, örülnék neki, ha sokáig ápolnák.
Cale reménykedett benne, hogy Toonka addig lábadozik, amíg ő nem távozik. Amiru, ahogy a lovagok is, akik vele voltak a fővárosban, mind melegen tekintettek Cale-re.
Cale-nek nem volt ideje, hogy ilyen tekintetekre figyeljen. Elég fejfájása volt abból, hogy megpróbálja kitalálni hogyan miért ide ilyen korán Toonka.
– Ifjú Amiru kisasszony, megmutatná, kérem, a szobáinkat?
– Hogyne. Még mindig nincs teljes erejében, igaz?
– Igen. Még mindig vannak fájdalmaim.
–… Oh, ne, akkor siessünk.
Cale-nek egyetlen gondolat volt a fejében, ahogy Amiru sietősen elindult, arcán komoly arckifejezéssel, mielőtt visszalassított volna Cale sebességére.
’Billos talán Flynn és nagyon tehetséges, de miért volt olyan biztos a Szabadság Harcról? Hogyan jött rá ilyen korán?’
Mivel Cale olvasta a regényt, tisztában volt Billos képességeivel. Ellenben, Billos még mindig kiközösített fattyú volt. Lennie kellett egy korlátnak az információ gyűjtésének.
A tény, hogy Billos tudott róla, egy dolgot lehetővé tett.
’A Szabadság Harc hamarabb történik, mint a regényben.’
Ha Cale így gondolt rá, akkor minden értelmet nyert. De mi hozhatta előrébb a Szabadság Harcot? Ellenben, Cale nem tudott sokáig gondolkodni ezen a kérdésen.
A tény, hogy Toonka hajótörött volt azt jelentette, hogy a hajóját a mágusok támadása pusztította el, és hogy visszatért északról, miután erőt gyűjtött.
Ez azt jelentette, hogy még ha gyorsult is, a történet maga nem változott.
Az erő, amely félelemmel töltötte el a mágusokat. Az emberi potenciál csúcsa, ha fizikai erőről volt szó. Toonka túlélte a tengert, hegyet, sivatagot, dzsungelt, vulkánt és gleccsert egyedül a fizikai erejével.
Toonka túlélte a természetet és annak legkeményebb elemeit. Esélytelen volt, hogy a mágusok, akik mannát használtak, az erőt, amely a természetből fakad, le tudjanak győzni egy ilyen embert.
’Talán egy sárkány meg tudja ölni.’
Egy sárkány valószínűleg még mindig meg tudná ölni Toonka-t egyetlen találattal.
Cale azt mondta, hogy amint megérkezik a rezidenciára, akkor pihennie kell, és mindenkit kiküldött a szobából, mielőtt felnézett a plafonra és megszólalt.
– Hé.
– Mi az, ember?
A Fekete Sárkány felfedte magát. Cale komolyan kezdett beszélni a sárkányhoz.
– Egy darabig most maradj mellettem anélkül, hogy elmennél.
Cale ráébredt valamire Choi Hannal és a Fekete Sárkánnyal kapcsolatban. Ha megpróbálta volna elkerülni Toonka-t, csak még nagyobb csomaggal gyarapodna. Fel kellett készülnie erre.
– Azt teszem, amit akarok.
A Fekete Sárkány felhorkant és elfordult. Ellenben, ahogy a Fekete Sárkány csapkodott a szárnyával, elárulta Cale-nek, hogy a Fekete Sárkány hallgatni fog rá. Vizet prédikál és bort iszik.
Cale sokkal jobban érezte magát, miután elmondta a Fekete Sárkánynak. Aztán körbenézett a szobájában. Ez egy rezidencia volt, ami az Ubarr család feje építtetett annak idején ebben a kis faluban.
’Nem nagyon illik a falu többi részéhez.’
A fényűző szoba nem illet bele a faluba, ahol tartózkodtak. Ez azt jelentette, hogy Amiru édesanyjának, az Ubarr terület vezetőjének, már voltak tervei a terület fejlesztésére, amikor elkezdték ennek a rezidenciának az építésébe.
Ez a jövőkép 10 évvel később végre valóra válik.
’Valószínűleg egy darabig el fog tartani, amíg bevonják Gilbert családját és megszerzik a Wheelsman család védelmét.’
Cale-nek be volt tervezve, hogy Amiru édesanyjával találkozzon, mielőtt elhagyná az Ubarr tartományból. Abban az időben abból a városból fog jönni, amelyikben a család fő birtoka is található.
Cale elgondolkodott ezen a találkozón, mielőtt az ablak elé ment volna. Látta az egész falut és a Szelek Szikláját a hatalmas ablakokon át.
A Szelek Sziklája.
Több száz évig, a sziklák előtti vizet örvények dúlták fel, ami sok fejfájást okozott az Ubarr tartomány lakóinak, akik megpróbáltak kijutni a tengerre.
De meg volt az oka, hogy Amiru családja még mindig fontosnak találta ezt a térséget.
Még két falu volt, amely a tenger mellett állt, de ez volt a három közül a középső. A partvonalnak, amely félhold alakú volt, a közepén volt a falu, két sziklával az oldalain, amitől ez a falu volt, amelyről a legkönnyebben lehetett kihajózni.
Ráadásul, a faluból láthatóak voltak a különböző nagyságú szigetek, ami elég szép látvány volt. Nagyszerű elhelyezkedése lenne egy katonai bázisnak.
Cale-nek bent volt az időbeosztásában, hogy holnap reggel elmenjen a legkisebb szigetre. A ’Szél Hangja’, ami ezeknek az örvényeknek a hátterében állt, közvetlenül emellett a sziget mellett volt.
Toonka a következőt mondta a Szél Hangjáról a regényben.
[”Egy csendes, de kaotikus erő.”]
Pontosan ez volt az, amit Cale keresett.
Egy erő, ami lehetővé teszi neki a gyors és hangtalan elfutást, miközben az erősebbnek káoszt teremtett. Cale kissé elmosolyodott a holnapi napra előre tekintve.
Ez a félmosoly hamar teljes mosollyá vált, ami elégedettséggel volt tele.
– Ifjú mester-nim! Beacrox bácsi csak önnek készítette ezt a tengeri ételt!
[Az angolban a ’bácsi’ szó helyén ’uncle’ szerepel, ami szó szerint nagybácsi lenne, de mi ugye ilyet nem használunk. Csak érdekességnek hagyom itt. 😉]
– Bácsi nagyon izgatott a tenger miatt!
– Igaz! Cale-nim, kérem, egyen sokat!
Cale a tíz farkas gyermekre nézett, akik elégedetten hoztak ételt a szobába.
Megmondta a többieknek, hogy Lock unokatestvérei voltak és mind ugyanabban a faluban laktak, amikor a családjaikat megölték a banditák.
Cale mosolya még vastagabb lett. Nem azért, mert kedvelte őket. Cale tekintetet Beacrox-ra koncentrálódott, aki tálcányi ételeket hozott be a gyerekek után.
Ron fia, egy szakács, és egy kínzó mester. Ez volt Beacrox. Általában ránc nélküli ruhákat hordott, amin még egy kis por se volt.
Most is ugyanaz volt. Ellenben, komoly táskák voltak a szemei alatt.
– Kérem, ifjú Cale mester, egyen.
– Nagyszerű, köszönöm. Remek döntés volt, hogy mind segítsetek Beacrox-nak a konyhában.
Cale megköszönte a 12 éves Maes-nak, aki a 10 farkas gyermek közül a legidősebb volt, mielőtt felemelte volna a villát.
’Ifjú mester-nim, dolgozni akarunk. Lock-hyung mondta, hogy nem szipolyozhatjuk Önt.’
A farkas gyermekek, Maes-szel az élen, a kocsijába sietettek az utazás során és kérték, hogy adjon nekik munkát. Ez volt az, amikor Cale kiosztotta nekik, hogy segítsenek Beacrox-nak a konyhában.
’Mn, mi úgy gondoltuk, hogy jobb lenne, ha a lovagokkal, de attól még megtesszük a tőlünk telhetőt.’
12 éves Maes magabiztos és nyugodt volt, Lock-kal ellentétben. Ő igenis tisztában volt a Farkas Törzs erősségeivel. Ezért volt Cale még hajthatatlanabb, hogy Beacrox-nak segítsenek a konyhában.
’Még mindig gyerekek vagytok. Még korai, hogy olyan veszélyes dolgot csináljatok, mint lovagokkal edzeni. Segítsetek Beacrox-nak a konyhában.’
’Ön tényleg olyan, mint ahogy Lock-hyung mondta. Igen, minden tőlünk telhetőt megteszünk.’
A gyermekek, akik azt mondták, hogy keményen fognak dolgozni, tényleg keményen dolgoztak. Talán ezért, de Cale akaratlanul Beacrox-ra vigyorgott, aki látszólag napról napra fáradtabb volt. Beacrox csak állt, míg a farkas gyerekek megterítettek és kimentek.
– Bácsi, nem jön?
A farkas gyermekek élénkek és ártatlanok voltak. Bácsinak hívták Beacrox-ot és családként kezelték.
–… Jövök.
A gyerekek távoztak először, miután hallották a hozzászólását. Mindegyikük tisztán öltözött és a hajukat is szépen tartották, mintha soha nem éltek volna egy félreeső faluban ezelőtt.
Ez elkerülhetetlen volt Beacrox stílusával.
’Most, hogy belegondolok, kiváló felvigyázó lenne.’
Cale kerülte Beacrox tekintetét, arra gondolva, hogy Beacrox a konyhakésével esne neki, ha tudná, hogy Cale min gondolkodott. Beacrox jelenleg úgy élt, mint egy tiszta és tisztelettudó szakács. Nem lehetett rideg a farkas gyermekekkel.
Csak olykor-olykor rámeredhetett Cale-re.
Cale felvette a villát és kést, és a távozó Beacrox után szólt.
– Köszönöm, hogy mindig ínycsiklandozó ételeket adsz.
–… Igenis, uram.
Klikk.
Beacrox elhagyta a szobát és becsukta az ajtót maga után. Cale az ajtóra nézett és megszólalt:
– Nem tudom, hogy miért igyekszik ennyire, hogy megcsinálja az édesapja munkáját, amíg az édesapja távol van.
Beacrox-nak nem volt semmilyen oka, hogy ételt hozzon neki. Azonban Beacrox lassan Ron munkáját végezte minden adandó alkalommal, amit kapott. Sajnos ez megakadályozta Cale-t, hogy élvezze a Ron után maradt rést.
A farkas gyermekek vagy Beacrox mindig megjelentek, hogy átvegyék Ron helyét.
Cale ezután a szoba sarka felé nézett, és tovább beszélt.
– Gyertek enni.
Cale evőtársai, On, Hong és a Fekete Sárkány az asztalhoz sietett és elkezdtek enni. Cale kinézett az óceán fölötti naplementére, ahogy kényelmesen ette a vacsoráját.
Másnap.
– Hello.
– Örvendek a találkozásnak, ifjú mester-nim.
Cale üdvözlést váltott egy idős emberrel.
Ő egy halász volt, aki több évtizede barangolt az Ubarr tengeren és küzdött meg az örvényekkel. Ennek az idős férfinak, akit ebben a kis parti faluban az Ubarr tenger legnagyszerűbb veteránjának tartottak, nagyon lebarnult bőre volt, ami jelképezte, hogy mennyi időt tölt kint a tengeren.
– Csak bízzon bennem. Biztonságosan elviszem a középső szigetre.
Amiru, aki Cale mellett állt, bólintott és hozzátette:
– Igaz. Elképesztő egyén, szóval bárhova eljuthatsz az Ubarr tengeren, amíg ő veled van. Viszont sajnálom, hogy én nem tudok önnel menni, amikor nekem kellene Önt körbevezetnek. Van némi munkám, amit el kell végeznem.
– Rendben van. Elég, hogy bemutatott egy tapasztalt halásznak.
Bonyolult lenne, ha Amiru vele jönne. Cale már meghatározta az embereket, akik ma vele mennek.
A halász megkérdezte:
– Csak hárman jönnek?
– Igen. Menjünk.
– Igenis, uram. Kérem, szálljon fel.
Cale beszállt a kicsi, de szilárd hajóba. A Kapitány Helyettes szállt fel mögötte. Mivel a Kapitány Helyettes vele lesz, Cale-nek nem volt oka, hogy más lovagokat magával vigyen. Ez nem szabad, hogy gond legyen, mivel a szigetek lakatlanok voltak.
– Kérem, vigyázzon magára, ifjú mester.
– Rajta vagyok.
Hans Megbízott komornyik karjában tartotta Ont és Hong-ot, ahogy elbúcsúzott Cale-től. A cicák, On és Hong, hadonászott, megpróbáltak elkeveredni Hans-tól, aki közelebb ment a vízhez. Habár szerették a tenger illatát, On és Hong nem szerette a vizet.
¬ Repülni fogok.
Természetesen, a Fekete Sárkány azt tervezte, hogy követi őket, miközben láthatatlan marad. Cale viccelődött az utolsó emberrel, aki felszállt a hajóra.
– Beacrox, látszólag a sziget közelében lévő hálók sok ritka tengeri gyümölcsöt hajlamosak elkapni. Nagyszerű lenne, hogy bővítsd a palettádat.
– Nagyon köszönöm, ifjú Cale mester.
Beacrox, aki Cale utasítására végül velük ment, merev arckifejezéssel szállt fel a hajóra. Amint mindenki a fedélzeten volt, Cale utasította a halászt:
– Menjünk.
– Igenis, uram.
A halász, a kis hajó kapitánya, elkezdett evezni a fiával. Ezen az örvényekkel teli tengeren sem a hatalmas hajó, sem a gyorsulási mágia nem számított.
Biztonságosabb volt egy tapasztalt halásszal és az ő évek alatt gyűjtött evezési tapasztalatával.
– A hajó talán erősen himbálózni fog, szóval kérem, kapaszkodjanak erősen.
Az idős férfi nyugodtan közölte, ahogy kihajóztak. Cale káromkodni kezdett, amint távoztak.
– Francba.
A hajó ringatózott. A hajó épp csak elkerülte az örvényt, ami úgy tűnt, mindent elnyel. Az örvény ereje erősen ringatta a hajót.
Loccs, loccs.
Mindenféle vízfröccsenés hangja visszhangzott Cale fülében, ahogy az öregember kiabált:
– Hahaha. Ifjú mester-nim, hát nem nagyszerű az örvény?
A halász egy nagyon bátor ember volt. Cale ellökte a Kapitány Helyettes kezét, aki sápadtan csimpaszkodott a ruháiba.