Cale csak közönyösen bólintott Choi Hannak ezen a reggelen, és felvette a pohár hideg vizet, amit Ron készített elő neki. Cale felidézte, mit mondott korábban Ron, ahogy érezte, hogy a hideg víz végig áradt a testén.
’– Ifjú mester, nem jó dolog, hogy ilyen hosszú éjszakai sétát tegyen. Ez a Ron nagyon aggódott Önért.’
Ettől kitisztult az elméje, valamiért, még a hideg víz nélkül is. Cale óvatosan visszarakta a pohár vizet, és Choi Hanhoz kezdett beszélni:
– Megfelelően gondoskodtál mindenről?
– Igen, Cale-nim.
Miután Choi Han visszavitte Cale-t a fogadóba, azonnal visszament, hogy eltüntesse a nyomaikat, és új hamis nyomokat készített, amelyek nyugatra vezettek.
Miaú.
Cale lenézett a cicákra, akik Jerky-t edtek és ásítoztak, és Choi Hannak kezdett magyarázni a városról, ahova hamarosan megérkeznek.
– A következő város neve Puzzle Város. Ez pont a felénél van az utunknak.
Amint kimész a Henituse tartományból, amit hegyek vesznek körbe, az összes út kikövezett volt ettől, a Vikomt tartományában álló kis várostól, a fővárosig.
’Ezért volt biztonságban a Henituse tartomány egészen idáig, még ha idegesítő is volt a kereskedőknek.’
Még ha sok árud van eladásra, nehézkes lenne a kereskedőknek, hogy elutazzanak megvenni azokat az árukat, ha az utak durvák. Viszont a kereskedők elviselték ezeket a kellemetlenségeket, mivel az utak kövezettek voltak, amint elhagyták a Henituse tartományt.
Ráadásul, ezek a kövezett utak megengedték a befolyással rendelkező erőknek Roan Királyság keleti feléből, hogy gyakran összegyűljenek. Ezért voltak képesek a fővárosban az emberek megbeszélni a nyugati ügyek közül annyira sokat, habár nem volt közöttük a Márki ragnál magasabb nemesi ranggal bíró nemes.
– Sok időbe telt, hogy ilyen messzire eljussunk, mivel a mi tartományunkban sok a hegy, de innen nem fog olyan sokáig tartani.
Puzzle Város nem a távolságot tekintve volt középen, hanem az időt tekintve.
– De Cale-nim.
– Igen?
– Elmentem megnézni a Vikomt villáját visszafelé úton.
– És?
Cale nyugodt arckifejezését látva, Choi Hannak egy kissé keserűbb arckifejezése volt, ahogy válaszolt:
– Úgy tűnt, hogy mindannyian zűrzavaros állapotban voltak. Voltak katonák és lovagok is, akik elhagyták a falut.
– Biztos vagyok benne, hogy elmentek jelenteni.
Miután magukhoz tértek, valószínűleg embereket küldtek Venionhoz, és megvizsgálták a barlang körülötti területet. Azonban ez nem tűnt Choi Han jelentése végének.
– Viszont.
– Csak mond ki.
Cale összeráncolta a szemöldökét, és nyersen visszavágott Choi Hannak. Choi Han arcán még mindig keserű kifejezés ült, és lassan megszólalt:
– A menekülési útvonal egy része, amit használtunk a barlangból kifelé, felrobbant. A fák, a fű, a föld és minden körülötte egy felfordulás volt.
Potty.
A cicák elejtették a Jerky-ket, amik a szájukban voltak. Viszont Cale még mindig nyugodt volt.
– Biztos vagyok benne, hogy a sárkány tette.
Choi Han csak csendesen állt ott. Cale látta ezt, és elmosolyodott, ahogy felállt a helyéről.
Még ha csak 4 éves is, a sárkány rendkívül okos volt. Tudta, hogy valaki eljöhet a menekülési útvonalhoz, és valószínűleg úgy döntött, hogy felrobbantja. Mivel a sárkányok nagyon érzékenyek a mannára is, valószínűleg mindent elpusztított körülötte, hogy elpusztítsa a mágikus eszközöket is a területen.
– Elég jó, hogy nem ölte meg az összes ájult embert. Valószínűleg visszafogja magát, mert még fiatal és vannak félelmei.
– Értem. Tényleg éreztem nagy mennyiségű mannát ott.
– Ne nézd le a sárkányt, csak mert kicsi. Meg fogod bánni.
Azt mondták a sárkányokról, hogy hatalmas állatok, akik rendkívül gyönyörűek. Cale megdicsérte magát ismét, amiért hátra hagyta a sárkányt ahelyett, hogy magával hozta volna, mielőtt megkérdezte Choi Hant:
– Most már kimehetsz. Aludni fogsz, amíg el nem indulunk?
– Nem. Ki kell segítenem Beacrox-ot.
– Kit? Beacrox-ot?
Cale döbbenetében levegőért kapott, és gyorsan megkérdezte:
– Oh, úgy hiszem, hogy most már ti ketten közel álltok?
Ebben a pillanatban Cale látta, hogy Choi Hannak higgadt kifejezés ül az arcán. Choi Han nagyon komolyan válaszolt:
– Nem. Egyáltalán nem állunk közel.
–… É-értem… akkor jó.
Válaszolt Cale hasonló arckifejezéssel az arcán, és Choi Han csendesen meghajolt, mielőtt távozott a szobából. Cale parancsot adott Choi Hannak, ahogy kinyitotta az ajtót, hogy távozzon:
– Oh. Kifelé menet mond meg Hansnak, hogy készítsen elő italt.
– Elnézést?
Choi Han szemei a döbbenettől tágra nyíltak, ahogy visszanézett Cale-re. Oda-vissza nézett a nyugodt Cale és az óra között, ami reggel 7 órát mutatott. Cale felfrissülve válaszolt Choi Han néma kérdésére:
– Nem hallottál még a másnapos italról?
Choi Han távozott anélkül, hogy bármi mást mondott volna, de Cale-t nem érdekelte. Még On és Hong is őt nézte, és látszólag azt kérdezték, hogy tényleg ilyen korán elkezd-e inni, de őket is figyelmen kívül hagyta, és a tükörbe nézett.
– Milyen csodás arckifejezés.
Az arca rendkívül fáradtnak tűnt, és még kissé részegnek. Cale elégedetten bólintott, mielőtt az első emeletre lement-
’Ahogy arra számítottam.’
7 óra korai volt, de a nap nem ért még véget néhány embernek. A Kapitány Helyettes ott állt, úgy nézett ki, mint aki nem ivott volna semmit előző éjjel, és komoly beszélgetése volt valakivel.
Cale látta a merev Choi Hant a közelben. Azért volt, mert az illető, akivel a Kapitány Helyettes beszélt, az egyik lovag volt, akit Choi Han tegnap legyőzött. Természetes volt, hogy megmerevedett.
Cale megközelítette Choi Hant, és a lábába rúgott.
– Miért merevedtél így le?
– Oh.
Choi Han egy pillanatra összerezzent Cale titkos suttogásától, mielőtt félszegen elmosolyodott és csendesen válaszolt:
– Azt hittem, hogy elég erőt használtam, hogy nagyjából egy napra harcképtelenné tettem őket, de már fenn vannak, és mozognak, sokkal korábban, mint arra számítottam. Úgy hiszem, hogy azt hittem az emberi test sokkal gyengébb, mint valójában. Azt hiszem nagyobb erőt is használhatok emberek ellen a jövőben.
Cale elfordította a tekintetét Choi Hantól. Choi Han tényleg beleillett a normális főszereplők mintájába, aki boldogan elpusztít mindent, ami az útjába kerül az igazság felé. Voltak még más lények is, akik Cale várakozásán felül voltak.
On és Hong követték őt a földszintre. A cicáknak vigyor volt az arcukon, ahogy a farkukat csóválták és a lovagra pillantgattak. Bárki láthatta, hogy évezik a helyzetet.
’… Én vagyok itt a leggyávább?’
Ahogy Cale ezen gondolkodott, és leült az asztalhoz, a fogadó tulaja hozott egy üveg alkoholt neki.
– Ifjú mester, előkészítettem ugyanazt az alkoholt, amit előző éjjel ivott.
– Öregember, van valami, ami mindig az eszembe jut, valahányszor látlak.
– Igenis?
Cale mosolyogva nézett a nyugtalan öregemberre, és tovább beszélt:
– Azt hiszem, hogy te egy nagyon okos árus vagy. Ez egy dicséret. Ez a tökéletes másnapos ital.
Pong.
Az alkoholos üveg üdítő hanggal nyílt ki, és Cale azonnal töltött egy pohárral és lehúzta. Az arca szinte azonnal kivörösödött. Cale szándékosan csak félig nyitotta ki a szemeit, és a Helyettes kapitány felé nézett. A Helyettes Kapitány még mindig a másik lovaggal beszélt.
– Tegnap bulit rendeztünk, hogy pihenjünk a hosszú út után idefelé. Mindenki ivott és pihent. Senki nem hagyta el a fogadót. De még mindig nem értem, hogy valaki, aki Vikomt birtokhoz tartozik, miért érdeklődni ilyesmi után.
A Márki birtokhoz tartozó lovag látszólag úgy mutatkozott be, mint valaki, aki a Vikomt birtokhoz tartozik. A lovag elmosolyodott a Kapitány Helyettes gyanakvó tekintetén, de komoly arckifejezéssel az arcán válaszolt:
– Tegnap volt egy tolvaj, aki betört a Vikomt villába. Néhány másik lovag és én őrködtünk, de a tolvajnak így is sikerült néhány dolgot megszereznie. Miután hallottuk, hogy Henituse Gróf birtokáról voltak itt emberek a faluban, eljöttünk megnézni, hogy a tolvaj lopott-e a Gróftól is.
’Tolvaj a csudákat. Bár, azt hiszem, a sárkány tolvaj és tolvaj.’
Cale nyelt egyet közvetlenül az üvegből, miközben ezen gondolkodott. Ebben a pillanatban szemkontaktust teremtett a lovaggal, aki a Vikomt villánál volt tegnap.
– Mit nézel?
A lovag azonnal meghajolt és elfordította a tekintetét. A Kapitány Helyettes kényelmetlenül nézett Cale felé, mielőtt kiengedett egy hamis köhögést, és aztán magabiztosan és hangosan válaszolt:
– Khm. A mi ifjú mesterünk iszik, mivel a napja jobbra fordul, ha reggel iszik. Ráadásul, ez egy másnaposság ital. Ő az a típus, aki iszik, hogy meggyógyítsa a másnaposságot, amit az okozott, hogy előtte nap túl sokat ivott.
Cale a Kapitány Helyettesre meredt, mivel nem tudta megmondani, hogy a Kapitány Helyettes gúnyolódik vele, vagy kifogást szolgáltat neki, mielőtt ismét ivott.
– Értem. Milyen érdekes ifjú mester.
Válaszolt pozitívan a lovag a Kapitány Helyettes szavaira, mielőtt tisztelettudóan meghajolt Cale felé.
’Úgy hiszem, hogy ennek csökkentenie kell a gyanújukat felénk.’
Cale úgy érezte, hogy többé nincs ok arra, hogy a Márki lovagjai, akik kora reggel érkeztek, gyanakodjanak rájuk. A sárkány épp eltűnt, amikor Cale küldöttsége itt járt, és másnap reggel távoznak, de semmi ok rá, hogy gyanakodjanak rájuk.
Venion itt fennmaradó beosztottjai a hatcsillagos ruhákra fognak gondolni, amiket a támadók viseltek, amik látszólag egy bizonyos titkos szervezetet képviseltek, valamint a nyomokra, amelyek nyugatra vezetnek. Viszont, ami a legfontosabb, hogy soha nem gondolnák, hogy olyasvalami, mint Cale, akit szemétnek hívnak, képes lenne ilyesmire.
– Akkor biztonságos utat kívánok, mivel ma tovább indulnak.
Ezen kívül esélytelen volt, hogy fenn tudják tartani egy Gróf legidősebb fiát a távozástól, amikor nem volt velük a Márki, Venion vagy egyenesen a Vikomt. Főleg, amikor a nemes a fővárosba tartott a korona utasítására.
’Ki gondolná, hogy egy nemes, aki a korona hívására történő utazása közben iszik, normális?’
Tényleg jó volt szemétnek lenni. Cale elégedetten ivott tovább.
’Biztos vagyok benne, hogy Venion nem gyanakszik majd ránk, még azt követően sem, hogy rájön, mi történt.’
Venion és Stan Márki valószínűleg olyan emberek voltak, akik mindenkinél jobban tudták, hogy egyáltalán nem volt semmilyen kapcsolat Henituse Gróf és a titkos szervezet között. Ez különösen így volt, amikor a sárkányról volt szó.
Cale nézte, ahogy a lovag elhagyja a fogadót, mielőtt megitta volna a mézes-citromos teát, amit Ron rakott le elé.
– Ron.
– Igen, ifjú mester.
– Mézes tea valóban a legjobb gyógyszernek tűnik másnaposságra.
– Nem igaz?
Ron mosolygott, ahogy Cale-re nézett, de Cale elnézett, és megpróbálta megnyugtatni a gyomrát. Amint Cale már nem érezte rosszul magát a sok italtól, ismét elindultak.
A következő célállomásuk Puzzle Város volt. Ez volt az a város, amely Keleten az áruszállítás központja volt, és elég híres volt a város körüli szép számmal megjelenő kőtornyokról.
Cale-nek meg kellett találnia egy befejezetlen kőtornyot Puzzle Városban.
– Ma kint táborozunk?
Harapott bele a Jerky-be On, ahogy megkérdezte Cale-t. Cale bólintott.
– Igen. Mától igen sokszor fogunk odakint táborozni.
Cale-nek is eléggé tele lesz mostantól az ütemterve. Azért, mert elég időt akart Puzzle Városban. Elfordult a cica testvérpártól, akik csendesen sutyorogtak egymás közt, és kinézett a kocsi ablakán.
’Szív Életereje.’
Ez volt annak az ősi erőnek a neve, ami meg fogja erősíteni az Elpusztíthatatlan Pajzsot. Ez volt az az erő, aki a helyreállításra és életerőre összpontosított.
’Ezért kereste a legidősebb fiú.’
Taylor, a Márki legidősebb fia, aki elveszítette a helyét, mint örökös. Ő volt az egyetlen jó ember a Márki családban, de a teste alsó része lebénult Venion mesterkedései miatt.
Taylor mindenféle szövegen végig ment, hogy megtalálja az erőt, ami meggyógyítja őt. Sikerült találnia a folyamat során, egy ősi szöveget egy régi könyvesboltban, és habár nehézkes volt megfejteni az ősi szöveget, képes volt megfejteni néhány szót sok nehéz munka befektetése után.
Helyreállítás. Kőtorony.
Ez a kettő lett a nyom Taylor-nak, aki azonnal Puzzle Városba sietett, amit más néven a Kőtorony Városnak is lehetett hívni. Jelenleg valószínűleg Puzzle Városban volt. A regényben, nagyjából 1 hónap múlva találná meg.
’De haszontalan volt.’
A „Szív Életereje” képtelen volt helyreállítani már sérült testet. Csak azt a sérülést volt képes helyreállítani, amit megszerzése után szerzel. Annak is volt határa, hogy mennyit volt képes helyreállítani, ahogy az ára is megvolt minden helyreállításnak.
Taylor kétségbeesett miután megtudta a tényeket. Nem volt ideje, és ez az ősi erő volt az utolsó reménye. Azért, mert Taylor nem tudta, hogy Venion jön el megölni őt.
’Egy hónappal azután hal meg, hogy megtalálta az erőt.’
Taylor végül meghalt egy ismeretlen szervezettől, miközben a főváros a terrortámadás miatt zűrzavaros állapotban volt. Természetesen Venion volt felelős azért, hogy a szervezet Taylor után ment.
Az ok, amiért Cale emlékezett erre a mellékszereplőre, akinek látszólag kisebb szerepe volt, mint az eredeti Cale-nek a regényben, mert erős barátságban volt a barátjával.
Az őrült papnő. Ő volt Taylor barátja, és az egyetlen ember, aki túlélte Taylor merényletét. Dühében megöli a bérgyilkosok felét, és végül kiközösítette a templom. Végül egy hatalmas sebbel a hátán marad az eset után, és magabiztosan mondja el a templomnak, hogy mit tett.
’– Emberként viselkedtem, ahelyett, hogy követtem volna az isten akaratát. Hiszek benne, hogy ez volt a helyes cselekedet.
Ezt követően folytatta:
– Most már szabad vagyok.’
Ekkor kezdték el az őrült papnőnek hívni. A specialitása volt, hogy a Halál Istenének erejét használta átkokhoz. A temploma kiközösítette, de az istene nem dobta el őt.
Amikor a regényben kitört a háború, híressé vált, még ha nem is volt hős, mivel segített meggyógyítani a sebesülteket.
’Azt hiszem ez alkalommal más lesz.’
Jó esély volt rá, hogy Taylor nem fog egy hónapon belül meghalni. Venion túlságosan elfoglalt lesz a sárkány ügy megoldásával, és hogy behízelegje magát a Márkinál. Valószínűleg a fiatalabb testvéreire kell majd koncentrálnia a lebénult bátyja helyett, hogy megtarthassa a Márki cím örökösi pozícióját.
’És mivel el fogom venni Taylor utolsó reményét, adnom kell neki egy új reményt.’
Habár a „Szív Életereje” egy ősi erő volt, amire Taylornak nem volt szüksége, Cale nem volt egy olyan rossz ember, hogy elvegye valakinek az utolsó reményét.
Cale arra is kíváncsi volt, hogy Taylor és az Őrült Papnő párosa mit tud elérni, ha képesek tovább élni. Arra gondolt, hogy meg tudnák változtatni a Márki birtokát. Ha ez megtörténne, az jobb lenne Cale-nek hosszútávon.
Viszont, valamitől, ami váratlanul az eszébe jutott, Cale megkeményítette az arckifejezését.
’Beacrox is szenvedett az átkától, igaz?’
Amint Cale elgondolkodott, hogy a kínzó mester Beacrox-nak mennyi nehézsége volt a papnővel, rögtön abbahagyta a papnőről való elmélkedést. Úgy döntött, hogy abbahagyja a gondolkodást a jó természetű és polgárokról gondoskodó nemesről, Taylor-ról is.
’Nem illenek össze velem.’
Más típusú emberek voltak, mint Cale. Ők jó emberek voltak, akik mélyen hűségesek és bizalmasok voltak egymással. Cale inkább tartotta Ront vagy Beacrox-ot ilyen típusú embernek.
’… Nem. Hogy is gondolhattam valaha ilyen rémes gondolatokat.’
Cale gyorsan abbahagyta a gondolkodást Ronról és Beacrox-ról is.
Ebben a pillanatban Cale lenézett, miután érezte, hogy valami paskolja a lábát. Látta csillogni az arany szemeit a cicáknak, ahogy a cicák megszólaltak:
– Hallottam Hanstól korábban.
– Hans mondta.
Hans még mindig nem tudta, hogy a cicák a Macska Törzs cicái voltak, és még mindig mondott mindenfélét a cicák előtt. A cicák látszólag el akartak mondani neki valamit, amit hallottak, hogy Hans mondott.
– Mit?
A testvérpár látszólag hozzászokott Cale durva kérdező stílusához, és el kezdtek beszélni:
– Ha kívánsz valamit a kőtoronynál, akkor valóra válik.
– Azt mondta, hogy a kőtornyok szépek.
– Menni akarok. De rendben van, ha túl idegesítő.
– Veled akarok menni, de rendben van, ha túl nehéz.
Cale üresen meredt a nyugtalan cicákra, mielőtt közönyösen megkérdezte:
– Milyen kívánságotok van?
Hong megrázta a bundáját, ami már egészségesebb és fényesebb volt, hála Hans gondoskodásának, és izgatottan kiáltott:
– Hogy mindenki, az új kisöcsémet is beleértve…
– Elutasítva.
Cale azonnal elkezdte figyelmen kívül hagyni a cicákat, és elfordult tőlük. A kocsi ezzel egy időben megállt. Megérkeztek az aznap esti táborhelyükre.
– Úgy néz ki, hogy mától ismét kint táborozunk.
– Valóban.
Válaszolta meg Cale Hans állítását, mielőtt körbe nézett a táborukban. Az erdő felől a szél elfújt a feje mellett. Cale az éjszakát elég nyugodt elmével töltötte.
Másnap reggel.
– Ifjú mester.
–… Mi ez?
Cale a halott szarvasra meredt, ami a táboruk határán volt. Nem rég vadászták. Hans jelentette Cale-nek, aki csak tovább meredt a szarvasra.
– Valaki itt hagyta a táborunknál.
Hans a szarvas mellé mutatott. Cale is arra a pontra meredt. A földön egy villa és egy kés rajza volt.
Mintha valaki itt hagyta volna a szarvast nekik, hogy egyék meg. Cale-nek váratlanul különös gondolata támadt. Aztán a kísérete felé fordult. A cica testvérpár Choi Han kezeiben, ahogy Choi Han maga is, mosolyogtak, ahogy nézték őt.
’… Rossz előérzetem van ezzel kapcsolatban.’
Nagyon rossz előérzete volt ezzel kapcsolatban.
Egy egyén, aki tud beszélni, de nem tud írni, hagyott nekik egy szarvast.
Ráadásul, egy olyan egyén volt, akiről Choi Han, a tegnap esti őrszem, egyértelműen tudta, hogy ott van, de úgy tett, mintha nem látná.
’… Az a rossz előérzetem, hogy a sárkány volt.’
Cale Choi Han, On és Hong felé fordította a fejét, akik még mindig őt nézték, és komolyan figyelmeztette őket:
– Úgy fogunk tenni, mintha nem tudnánk.
Miaúúú.
Miaú.
A testvérpár látszólag gúnyolódott rajta, de Cale úgy tett, mintha nem tudna róla. Viszont, új hozzávaló érkezett minden alkalommal, amikor Cale és a csapata kint táborozott. Vaddisznó, nyulak, és mindenféle gyümölcsök. Cale most már biztos volt benne, hogy a sárkány követi őket.
Cale aztán megérkezett Puzzle Városba egy elhatározással.