─ E-ez a seggfej meg hogyan!
Durva szavak, amelyek nem illettek egy nemes szájába, reflexből kifordultak Venion szájából. A csukylája lassan leereszkedett, felfedve az egész arcát. Teljesen sápadt volt.
A Fekete Sárkány lassan cspkodott a szárnyaival, ahogy megközelítette Veniont.
─ Miért lepődtél meg úgy? ─ nyugodt és halk hang érkezett Venion füléhez ─ Mi az, nehezen ismersz fel, mert nem borít be vér?
Raon arcán teljesen érzéketlen kifejezés ült, ahogy ezt mondta. Aztán lassan megközelítette Veniont, miközben a fekete mannája hullámzott a levegőben körülötte.
Venion tett egy lépést hátra.
─ Öh!
Rálépett az egyik szolgája testére, ahogy tovább hátrált.
─ Venion Stan.
A Sárkány beszélt. Venion sosem hallotta a sárkányt beszélni abban a 4 évben, amíg nézte a kínzását.
És a nevét mondta.
Az előtte lévő sárkány különbözött attól a teremtménytl, amelyet megvertek és összevéreztek bunkósbottal és ostorral.
Habár a sárkány még mindig apró termetű volt, az az egykor megkínzott teremtmény most magasabb rangú fajként állt előtte.
─ Azt hiszem sosem számítottál rá, hogy visszatérek?
Venion sose számított erre. Csak arra gondolt, hogy meg kellett találnia a sárkányt és visszahoznia, hogy megtanítsa neki, hogyan kell hallgatni. Ostoba gondolat volt. A láb, amely újabb lépést tett hátra, elkezdett remegni. Nem tudott rajta segíteni.
─ M-mi. Mi a pokol folyik itt?
A vörös köd megközelítette őt és elkezdett felfelé haladni, a lábfejétől kezdve felfelé a lábán. Mintha egy kígyó tekergett volna körülötte. Viszont nem tudott elszaladni.
─ Jó újra látni.
A sárkány, aki épp üdvözölte őt, lekötötte őt a mannájával. Ez a kígyó szerű köd már elérte Venion nyakát.
─ Öh!
Az egyik szolgája még egyet nyögött, mielőtt elcsendesedett.
Hissssz
A szél úgy hangzott, mint egy kígyó sziszegése a füle mellett. Venion most elég cudarul festett ahhoz képest, hogy általában milyen.
─ N, neeee!
A köd elért az orra alá.
Még sosem esett át ehhez hasonlón. Nem tudott semmit tenni a sárkány mágiája miatt paralizált testével.
A sötétvörös köd lassan eltakarta az orrát és az arcát. Venion megpróbálta visszatartani a lélegzetét, de végül a köd behatolt az orrába.
Nem tudott lélegezni. Ekkor látta a sárkány arcát a ködön át.
─ Nagyon örülök, hogy láthatlan, Venion Stan.
─ …Öh!
Raon látta Venion arcát a ködön át. Venion teste remegett, miután feldolgozta On és Hong kissé mérgező ködjét.
Raon lassan eltávolította a Veniont lekötő mannáját.
Plop.
Venion a földre zuhant. Már azelőtt elveszítette az eszméletét, hogy Raon eltávolította a mannáját.
Raon csendesen meredt az leesett Venionra. Ekkor egy két kezdte el smogatni a fejét.
Cale volt az. Cale a Szél Hangját használva finoman leugrott a tetőről. Megsimogatta Raon fejét, ahogy lenézett Venionra.
Hallotta Raon hangját.
─ Gyenge. Annyira nagyon gyenge.
Cale felöltött egy keserű mosolyt. Mivel Raon annyira csalódottnak hangzott. Viszont Cale visszakérdezett:
─ Szóval, meg akarsz állni?
─ Nem, úgy fogok bánni vele, ahogy ő bánt velem.
Cale megpaskolta Raon kerek fejét, miután látta, hogy tétovázás nékül válaszolt. Körbe nézett, mielőtt ismét megszólalt.
─ Kezdés.
Pat. Pat.
A cicák, On és Hong, akik egy közeli épület tetején voltak, könnyedén leugrottak. Amint ezt megtették, On befolyásolta a ködöt, hogy utat csináljon Choi Hannak.
─ Mind a sikátor bejáratánál várakoznak.
Cale látta, ahogy Raon lassan láthatatlanná válik, és kiadta a parancsot.
─ Mondd meg nekik, hogy jöjjenek.
─ Igenis, uram.
Két kis kocsi hamarosan belépett a sikátorba és megtöltötte azt. Egy ember lépett ki a kocsikból.
─ Hm, jó reggelt, ifjú mester-nim.
─ Itt vannak ők.
Cage, az őrült papnő nyelt egyet, ahogy az eszméletlen szolgákra nézett a földön, valamint Venion Stanre, akit Choi Han felvett.
Nem látta, mi történt a sikátorban. A ködnek is volt hozzá köze, de főleg azért, mert Choi Han a sikátor elején állt őrt.
Látta, hogy a két szolga még eszméletlenül is a szemöldökét ráncolta, és hogy Venion arca fehér volt a félelemtől.
─ Nincs időnk.
─ Hm? Oh, igen!
Magához tért Cale komoly hangjára, és gyorsan ráparancsolt a két emberre, akik vele jöttek, hogy hozzák Venion szolgáit.
Amíg ezzel foglalkoztak, Cage odament Cale-hez, aki épp távozni készült a másik kocsival, benne Venionnal.
─ Emlékezzen, 4 nap múlva.
─ Igen, az bőséges idő.
Cale, aki magabiztosan állította, hogy 4 nap elegendő volt, valamint Choi Han, aki a sarokba dobta Veniont, mind a ketten nyugodtnak tűntek. Ettől kirázta Cage-t a hideg.
Ez a Cale másnak érződött, mint az a Cale, aki fellépett, hogy megvédjen mindenkit a kastélyban, valamint ugyanaz az ifjú mester, aki kisegítette őt és Taylort. Viszont Cale hamarosan elmosolyodott. Tökéletesen kellett színjátszania ahhoz, hogy a terve működjön.
─ Igen, megbízom önben. Mivel ön adta meg az időpontot, kérem, emlékezzen rá, ifjú mester-nim.
4 nap. Cale arra gondolt, hogy mi fog történni az elkövetkező 4 napban, ahogy tiszta választ adott a papnőnek, aki tele volt aggodalommal.
─ Igen. Lehetetlen számomra, hogy elfelejtsem, szóval nem kell aggódnia. Abszolúte.
Cale Venion felé pillantott, ahogy folytatta:
─ Minden nap olyan lesz, mint egy év, szóval biztosan nem fogom elfelejteni.
Aztán Cage felé fordult és elköszönt.
─ Akkor mi elindulunk.
─ Ah, igen.
Sosem fogja elfelejteni hogyan nézett Cale Venionra. Annyira ijesztő volt. Tovább nézte a kocsit, amíg az el nem tűnt a sikátorból.
‘…Rendben kell legyen, hiszen megígérte, hogy nem öli meg.’
Cale megígérte, hogy anélkül adja át Veniont, hogy megölné. Cage és Taylor bíztak benne, mivel nem az a típus volt, aki megszegné az ígéretétét, és mivel ő volt elsősorban az oka, hogy képesek voltak ezt a tervet elkészíteni.
─ Meg kellene bíznunk benne, hiszen azt mondtuk, megtesszük.
Cage megerősítette az elhatározást. A mai naptól el kellett kezdenie gyorsan mozogni.
─ Mindenki fenn van a kocsin?
─ Igen, asszonyom.
─ Akkor induljunk.
Az ő kocsija is elhagyta a sikátort. Cage kocsijával ellentétes irányba mozgott.
Cale kocsija a Stan térség Uradalmi Kastélyával ellentétes irányba ment. Egy egészen fényűző rész felé ment, ahol a gazdag, nemesek és lovagok éltek.
Az utcák tiszták voltak és minden épület díszesnek tűnt.
Klik. Klik.
A kocsi, ami áthaladt a kora reggeli ködön, megállt egy magában álló épület előtt. A kapu lassan kinyílt.
Kríííík, klunk. A kocsi a rezidencia háta felé tartott, amint az erős vaskapuk kinyíltak.
Ebben az átlagosnak kinéző lakóhelyen volt egy föld alá vezető ajtó.
─ Ez egy kellemes ház ─ tette a megjegyzést Cale, ahogy leszállt a kocsiról és a kocsisra nézett.
A kocsis feje mélyen volt a csuklya alatt.
A köpeny csuklyája kissé megemelkedett egy kicsit, hogy Cale-nek feleljen.
─ Mehet.
Odeus, a férfi a csuklya alatt, kissé fejet hajtott, mielőtt csendesen és lopakodva kiment a rezidencia hátsó kapuján.
Vissza akart fordulni, hogy még egyszer Cale-re nézzen, de visszafogta magát.
‘Tévedtem vele kapcsolatban.’
Személyesen ő mozgott, mivel Cale azt mondta neki, hogy ez olyasvalami votl, amit nem hagyhatott a beosztottjaira. Már megértette, hogy Cale miért mondta, hogy szolgálja őt. A dolgok, amiket csináltak, nem olyasmik voltak, amelyekről bárki más tudhatott.
‘Kínzó kamra.’
Biztos volt benne, hogy Cale-t úgy ismerték, mint jó ember. Olyasvalaki volt, aki feláldozná magát másokért. Viszont, az nem az igazi Cale volt. Még Choi Han is, egy jó ember, hallgatott Cale parancsaira.
Odeus az unokaöccsére, Billosra gondolt, aki azt mondta, követni fogja Cale-t.
Odeus aztán gyorsan kezdett mozogni, mivel el kellett fednie Cale nyomait az elkövetkezendő 4 napra.
─ Az a gond, hogy úgy követem, mintha normális lenne ─ motyogta Odeus csendes hangos, mielőtt eltűnt a ködben.
Cale kinyitotta az ajtót, ami a föld alá vezetett, amint Odeus eltűnt.
Kríícs.
Vérfagyasztó hang hallatszódott, ahogy az ajtó lassan kinyílt.
─ Oh, megérkezett.
Hallotta Beacrox hangját az ajtó mellől. Beacrox tegnap eset rékezett. A bérgyilkos, Ronnak a fia, kardforgató és séf. Beacrox rengeteg címet hordozott. Viszont, a cím,a melyet most alkalmazni fognak a kínzó mester volt.
─ Igen. Hozzuk be.
Choi Han felemelte Veniont és bement. Beacrox követte őt, miközben a Fekete Sárkányra sandított, aki Cale mellett repült.
Cale úgy tett, mintha nem látná, ahogy Beacrox Raonra sandított. Cale tegnap felfedte neki Raon lényét.
Könnyedén elfogadta.
‘Tudtam.’
Beacrox elfogadta, amint Cale elmondta neki, hogy Raon volt az, aki a fővárosba vezető útjukon ételt hozott nekik. Viszont Beacroxnak volt némi problémája azzal, amit épp csináltak, mivel Cale nem magyarázott el neki semmit Venionról.
‘De legalább jól követi az utasításokat.’
Beacrox nagyon alapos volt a követésben.
Cale még inkább így érzett Beacrox iránt, amikor bement a kínzó kamrába.
A szoba elég tágas volt.
─ Rendesen előkészítetted.
Sokféle eszköz volt a szoba egyik oldalának a falán. Beacrox készítette elő őket mind. Cale kieresztette a levegőt a rosszindulatú eszközök láttán, mielőtt Raon felé fordult.
─ Ugyanaz.
Raon nyugodtan értékelte a szobát. Ezt a földalatti kínzó kamrát úgy készítették elő, hogy minél hasonlóbb legyen a baranghoz, ahol Raon első 4 életévében szenvedett.
Choi Han letette Veniont a székre. Beacrox Cale-re nézett és megszólalt:
─ Csak meg kell dolgoznom?
─ Igen.
─ Mit kell tennem vele?
Raon válaszolt a kérdésre. Beacrox-nak beszélnie kellett a sárkánnyal, aki elé szállt.
─ Visszaadok mindent, amit elszenvedtem.
─ …Szenvedett?
Beacrox nem ismerte Raon történetét.
─ Igen, 4 évig szenvedtem, elviselni nap nap után, hogy megkínoztak és elvertek. Elzártak egy barlangba. Az ekövetkező 4 napban szeretném visszafizetni a 4 évnyi szenvedésemet.
A nyugodt 4 éves hangja visszahangzott a szobában. Choi Han megdörzsölte az arcát, míg On és Hong nem tudta, hogy mit csináljanak.
Cale karba fonta a kezét és Raonra nézett. Raon tényleg hatalmas és fennséges volt. Cale véleménye szerint nehéz volt nyugodtan beszélni a fájdalmaidról, mint ahogy Raon tette.
─ Megadom a rövid összefoglalását, hogyan szenvedtem. Először is, addig vertek ostorral, amíg ez a nagyszerű sárkány bőröm nyers nem lett.
Raon tömören elmondott mindent részletesen, hogy miket szenvedett el 4 év alatt. Raon nagyon szenvedélyes volt, ahogy mindent elmagyarázott Beacroxnak, aki figyelmesen hallgatta. Vissza akart fizetni mindent Venionnak.
─ És, hogy eltalálni azt a pontot, ami már véres és sérült a legfontosabb alapvető ismeret.
Bang!
Raon abbahagyta a beszédet és a hangforrás felé fordult.
Cale megrúgta a széket, amelyen az eszméletlen Venion ült. Venion a földre zuhant, de még mindig eszméletlen volt. Ettől Cale elgondolkodtt, hogy milyen erős szedatívumot alkalmazott Hong, hogy megmérgezze Veniont.
Cale megigazította a felsőjét, mintha semmi se történt volna, mielőtt megszólalt:
─ Folytasd csak, amit meg kell tenned.
─ …Értem, ember.
Raon visszatért hozzá, hogy a múltjáról beszéljen. Csak a magját mondta el, mivel nem volt sok ideje.Csend töltötte be a szobán, amikor befejezte.
Cale Beacroxra nézett, majd elmosolyodott.
Beacrox elővett a zsebéből egy pár fehér kesztyűt. Mindig felveszi azokat a kesztyűket, hogy ne mocskolja be magát.
─ Úgy hangzik, hogy sok vér fog folyni.
Elővett még egy pár fehér kesztyűt és felhúzta az első pár fölé. Cale sosem látta vagy olvasta, hogy Beacrox valaha is dupla pár kesztyűt viselt volna.
─ Beacrox.
─ Igenis, uram ─ Beacrox Cale-re nézett a felszólításra.
─ Készíts némi ételt, mielőtt elkezdjük.
─ …Étel?
Beacrox úgy nézett Cale-re, mintha megőrült volna. Viszont Cale Raonra mutatott. Raon kitárta a szárnyait, mintha egyet értett volna Cale-el.
─ Raonnak szüksége van valamire, amit ehet.
─ Az a fattyú evés közben vert engem, azt állítva, hogy a véremet látva könnyebb volt lenyelni az ételt.
─ …Az az őrült fattyú… ─ Choi Han káromkodni kezdett.
Beacrox elővett egy újabb pár kesztyűt, mielőtt Raonhoz és Cale-hez szólt:
─ Úgy fest lakomát kell készítenem.
Ettől Cale-nek eszébe jutott, hogy Beacrox tényleg gyenge volt a szeretettel szemben. Kínzási specialista volt, de legyenek azok a Farkas gyermekek vagy Raon, Beacrox látszólag nagyon gyenge volt gyerekekkel és szeretettel szemben.
─ Lebénítsam? ─ kérdezte Beacrox, ahogy felfelé tartott, hogy ételt készítsen.
─ Nincs rá szükség ─ felelte Raon.
─ Rendben. Ifjú mester-nim, Ön is lent marad?
Hm. Cale megeresztettt egy nyögést és összehúzta a szemöldökét Beacrox kérdésére.
‘Nem igazán akarom látni, de.’
Békében akart élni, mivel utálta a vér vagy háború látványát. De ez egy különleges alkalom volt.
Felállítottak egy láthatatlanná tevő készüléket a sarokba. Komplikálná a dolgokat, ha Cale kilétére fény derülne, így csak titokban nézhette.
‘Nem hiszem, hogy tudnék élvezni egy lakomát, miközben kínzást nézek. Talán maradnom kellene a bornál.’
Cale tudta, hogy brutális lesz majd. Valószínűleg majd hányni akar és mérges lesz Venionra. Egy ilyen helyzetben az alkohol jobb volt. Cale kiakarta nyitni a száját, hogy bort kérjen, viszont Raon megelőzte a beszéddel.
─ Megértem, gyenge ember. Nem kell gondolkodnod rajta. Nem kell nézned.
─ Igaz ─ folytatta Choi Han Raon után ─ Úgy érzem, hogy Ön számára nehéz lenne ez, ifjú mester-nim.
Még Hong és On is bólogattak. Cale döbbent arccal kezdett beszélni:
─ Miről beszélsz? ─ Cale megpaskolta Raon fejét, mielőtt elment mellette ─ Ha nem nézem, akkor egyedül fogod nézni?
Voltak dolgok, amiket látnod kellett, mindegy milyen nehéz volt nézni őket. Aztán elővett egy bájitalt a mágikus táskájából és Beacroxnak adta.
─ Használd, ha úgy néz ki meg fog halni. Akkor képes lesz kibírni 4 napot.
─ Hogyne.
Beacrox könnyedén elfogadta ezt, mintha természetes lenne. Tulajdonképpen, Choi Han és a Fekete Sárkány reakciója volt az, amit Beacrox nem értett.
─ Akkor engedelmével távozok, és előkészítem őket.
Beacrox elkészítette a legjobb lakomát, amit csak lehetett a föld alatt. Egy lakoma csak Raonnak.
***
─ Oo…. öh…..
Vanion nyögött, és megpróbált mozogni. A teste nehéznek érződött. Habár a testének minden porcikáját érezte, mintha oxigénhiánya lett volna.
Hamarosan magához tért és megpróbált rájönn, mi történt.
─ Ha! ─ döbbenten nyitotta ki a szemeit. Amit maga előtt látott, egy lakoma volt.
Hatalmas lakoma, amit még a nemesek se gyakran látnak, a szemei előtt volt egy ugyancsak fényűző asztalon. A Fekete Sárkány az asztalról nézett le Venionra.
Klang!
Venion elfordította a fejét, ahogy meghallotta a láncok hangját a végtagjain és nyakán.
─ M, mmm-
Beszélni akart, de nem tudott semmit mondani. A mágikus láncok a nyakán megakadályozták, hogy beszéljen.
Nem tudott semmit mondani, ahogy Raon is szenvedett.
Pss, beng!
Az ostor mozgott a földön. Hatalmas ostor volt fémmel és üveggel benne végig.
Nagyon hasonlított arra az ostorra, amit Raonon használtak.
A maszkod férfi, akinél az ostor volt, lassan megközelítette Veniont.
─ Kezdd ─ adta ki az utasítást Raon.