Hatalmas jégvihar terítette be a földet.
A vizet elnyomó tűz felette a tüzet minden mással együtt.
– Cale-nim!
– Ifjú mester!
A víz Cale-t is megette.
Choi Han ismét gyorsan mozdult. Rosalyn gyorsaság-mágiát alkalmazott, hogy elsiessen mellette.
Nem látták Cale-t.
Az erős hullám mindent felemésztett, mindegy volt, hogy barát vagy ellenség.
Sistergés-
A nagy mennyiségű vízpára elkezdett felszállni az 1. Szektorban. Annyira sok mindent lehetett előttük látni.
Ez csak egy dolgot jelképezett.
A tüzet eltörölték.
A korábbi fekete füst helyett, fehér vízpára lőtt fel az ég felé. Lock, a Farkasfiú üres arccal nézte mindezt. Lenézett, miután látta, hogy a talpa kezd lehűlni.
A hatalmas mennyiségű víz, amely befedte az 1. Szektort elkezdett Lock felé áramlani, és ezzel együtt a biztonságos zóna felé is.
Viszont a víz, amely Lock lábához ért már nem volt annyira erős, mint a hullám.
– Á.
Lock elfordította fejét, ahogy meghallotta valaki sóhaját. Litana egyik beosztottja volt, aki a nő felé tartott. Ők is mind üresen nézték a talpuk alatt a vizet. A Dzsungel emberei, akik korábban a sátraikból kukucskáltak ki, most ők is a sátrak előtt álltak kíváncsian, mindannyian odakint álltak.
Szitál-
Esett az eső. Mind az eső alatt álltak és az otthonaikat nézték.
Sistereg-
A vízpára még mindig az ég felé emelkedett. Nem láttak maguk előtt, de a tüzet se látták többé.
– If-ifjú mester-nim!
Lock végre magához tért. Ő is követte Choi Hant és Rosalynt és az 1. Szektor felé rohant. Rosalyn és Choi Han már elérte azt a helyet, ahol Litana és Ten állt.
Litana végre magához tért, amikor odaértek hozzá.
Már elázott vízzel. De biztosan látta.
– Cale-nim!
– Ifjú Cale mester!
Biztosan látta, hogy mi történt Cale-el.
A hullám elnyelte Cale-t, mielőtt elfogyasztotta a tüzet. Azt a férfit először verte le.
– Te-Ten!
Ten azonnal mozdult, miután hallotta a nevét. Ten a határ felé mozdult, ahol a vízpára felemelkedett. Ekkor történt.
Sistergés-
Szitálás-
A vízpára és az eső hangjai között egy új hangot lehetett hallani.
Suhog-
A szél hangja volt.
Ez a gyengéd szél emlékeztette Litanat és Tent a tavasz lebegésére. A szél elérte Choi Hant és Rosalynt. Ettől ők ketten végre megálltak.
– Oh, igaz.
– Ha.
Rosalyn megeresztett egy nevetés szerű sóhajt. Izgatott lett és elfelejtette. Nem cselekedett racionálisan.
Amint megdörgölte a szemét, új látvány tárult elé.
– Cale-nim.
Choi Han látta, hogy a gyengéd szél egy útvonalat készített a vízpárában. Az út végénben ezüst fény volt.
Choi Han ismerte az a fényt.
Látták az 1. Szektor egy részét a szél-kreálta útnak hála. Látták a bizonyítékát, hogy a tűz megégetett dolgokat.
Látták, ahogy valaki ezeknek a megégetett romoknak a tetején áll.
A férfi volt olyan vörös hajjal, mint a tűz, amelyet már nem láttak.
Egy hatalmas ezüst pajzs és szárnyak terítették be a férfit. Litana nem is vette észre, hogy Ten megállt, ahogy megbabonázta a látvány.
Paaat.
Az ezüst szárnyak szétnyíltak, mielőtt a pajzzsal együtt eltűntek. Amint eltűnt, az egyetlen, ami ott állt tovább a férfi, Cale volt. Cale aztán megtántorgott.
Litana szemei tágra nyíltak és a Fekete Párduc, Ten, elindult. Choi Han és Rosalyn is átlépték a határt, hogy Cale-hez menjenek. Cale egyik kezét a fejére tette és a szemöldökét ráncolta.
Az elméje megtelt Raon hangjával.
> Annyira élveztem a vizet, hogy elfelejtettem a pajzsot! Ezért késtem el! Sajnálom, ember!
Cale nem tudott mit mondani. Annyira lefoglalta, hogy a hullámban gyönyörködjön, amit készített, hogy ő is elfelejtkezett az Elpusztíthatatlan Pajzsról.
> Ah, igaz is, pajzs!
Csak akkor tért magához, amikor hallotta, hogy Raon ezt kiáltja, és így ő is aktiválta a pajzsát. Ezért fogta a fejét, amelyet átmenetileg lezúzott az a víz bomba.
‘Túl sokat használtam belőle ok nélkül.’
Elázott és fázott, minden ok nélkül.
> Nagyon sajnálom! É-én nem voltam nagyszerű!
A 4 éves csalódott hangja betöltötte Cale kába fejét, ahogy halkan suttogta:
– Sikerült életben maradnom, hála neked.
> Te, te gyenge ember! Egy idióta vagyok!
Cale meg akarta állítani, hogy Raon magát okolja, de nem tudta. Mivel Choi Han, Rosalyn, valamint Litana és Ten odajöttek hozzá.
Choi Han gyorsan támogatni kezdte Cale-t.
– Cale-nim, jól van?
– Jól érzi magát? – Rosalyn gyorsan hőmérséklet-szabályzó mágiát kezdett használni az elázott Cale-n.
– Ms Rosalyn, tudja, hogy nem sérülök meg.
Choi Han és Rosalyn egymásra néztek Cale közönyös hangját hallva. Raon Cale-el volt, míg Cale-nek szintén ott volt az Elpusztíthatatlan Pajzsa. Csak most jutott nekik eszükbe.
Egy zavarban lévő hang tovább folytatta:
– Miért kiabálták folyamatosan a nevemet így. Hamar ki kellett jönnöm emiatt.
Cale mormogni kezdett, ahogy megigazgatta a nedves haját és ruháit. Nagyon nyugodtnak tűnt. Viszont, egy olyan területen állt, amelyet porrá égettek.
‘Nincs túl sok kompatibilitásom a vízzel?’
Cale felidézte, hogy mi történt, amikor legutóbb találkozott Witira-val. Nem élvezte, hogy elázott minden alkalommal, amikor víz közelébe került. Mivel idegesítőnek találta a nedves ruhákat.
Cale eltávolodott Choi Hantól, aki támogatta, és kiegyenesedve megállt. Nem, mintha megsérült volna. Hála a Szív Életerejének, az állapota remek volt.
– Induljunk.
Elindult, és Choi Han és Rosalyn követték őt. Mind a ketten mosolyogtak, de Cale nem igen foglalkozott ezzel, ahogy megközelítette Litanat, aki mereven állt nem messze. Már leszállt a Fekete Párducáról.
– Ms. Lina.
Litana tisztán látta Cale-t, miután hallotta a gyengéd hangját.
Eddig egy kábulatban volt, a körülötte lévő dolgokat figyelve, amikor felfogta, hogy Cale jól volt.
A burjánzó erdő és Dzsungel, ami egykor elkezdődött, amint kiléptél Whipper Királyságból. Az 1. Szektor, amely annyira gyönyörű volt, hogy azt leírták egy könyvben, most feketére égett.
Ettől a látványtól nehezebben lélegzett.
– Grr.
Litana, aki eddig Cale-t nézte, Ten felé fordult, amikor hallotta morogni.
Ten a fekete földet nézte és az egész területet, ami porrá változott, és a földbe dörgölte a fejét. Litana az ajkába harapott.
Ekkor hallotta ismét Cale hangját:
– Úgy fest, hogy mennie kéne.
– …Elnézést?
Látta, hogy hova mutat, amikor hátrafordult.
– Ah.
Látta az alattvalóit és a Dzsungel embereit és állatait a biztonságos zónában. Tudta, hova kellene most néznie. Feléjük kellene néznie és nem a fekete erdőre. Aztán ismét hallotta Cale hangját:
– Úgy látszik, már semmi tennivaló nincs nekem errefelé.
Visszafordult, hogy Cale szemébe nézzen. Nyugodtnak és gyengédnek tűnt, mégis erősnek. Látta, hogy mit tett. A vízpermet még mindig szállt fel az ég felé. Ő volt a felelős a vízért, ami kioltotta ezt a tüzet.
Tévedett. Nem egy gyenge ember volt. Erős volt.
– …Mennyi erőt kellett felhasználnia?
Említette, hogy határa van annak, hogy mennyit tud használni. Litana kíváncsi volt, hogy mennyi maradt még.
– Bőven maradt még.
Habár élvezte, amikor használta, Cale most bosszankodott, hogy túl sokat használt el az erőből. Az arcára önkéntelenül kiült egy keserű mosoly. Nem tetszett neki, hogy feleslegesen elpazarolta egy részét az erőnek.
– …Értem.
Látva, hogy Cale erősen próbálkozik, hogy mosolyogjon és elrejtse a keserűséget, Litana az alattvalóira nézett, akik nem tudták átlépni a határt, valamint a Dzsungel emberekre, akik a biztonsági zónából közeledtek feléjük, majd megszólalt.
– Mr. Cale, menjünk együtt?
Ő volt a mai nap hőse. Megérdemelte a dicséretet és éljenzést a tetteiért. Viszont, Cale válaszára nem számított.
– Felség.
– Lina – javította ki gyorsan.
– Nem, amire most szükségük van az ön, Ms. Lina. A Királynőjükre van szükségük.
Cale a biztonságos zóna felé fordította a fejét. Litana is arra fordult. A Dzsungel emberek, akik eláztak az esőben, sírtak a boldogságtól. Még úgy is, hogy tisztán látták a fekete földet, ahogy a vízpára eltűnt, boldogan ölelték egymást.
Cale már attól fáradtnak érezte magát, hogy arra gondolt, ott áll előttük. Ezért akarta jó hangulatban abbahagyni.
─ Úgy hiszem, ez a végeredménye az ön kitartásának az elmúlt két hétben. Nem kívánok a figyelem középpontjában lenni ─ ezt mondta az elázott, sápadt férfi ─ Csak erre gyönyörű helyre szerettem volna eljutni és megnézni a naplementét. Most nagyon szeretném látni azt a naplementét.
Csak fel akarta ásni a Mágikus Köveket és távozni. Jóval többet mozgott a szokásosnál emiatt a Dzsungel-helyzet miatt.
─ …Féltékeny vagyok Roan Királyságra.
─ Elnézést?
Cale nem értette Litana szavait rendesen, szóval felé fordult. Litana elmosolyodott és megrázta a fejét.
─ Semmiség.
Litana könnyedén felpattant Tenre és átlépte a határvonalat. Egyenesen felült a Fekete Párduc hátán, még alacsony termetével is magasabban ült, mint a Dzsungel emberek. Erőt téve a torkába kiabálni kezdett:
─ A tűz kialudt! Biztos vagyok benne, hogy itt mindenki látta!
─ Természet igazságos, mint az idő. Ahogy az idő múlik, képesek leszünk helyre tenni az erdőnket! Így a mai nap ünnepeljük meg az új kezdetet!
Harsogás!
Ten felüvöltött, mintha egyet értene Litana-val.
Szitálás-
Az eső hangja egy pillanatra betöltötte a csendet.
Váááá-
Az űrt megtöltötte az emberek ujjongása. Még most is, a víz, amelyet Cale készített, az 1. Szektor partja felé áramlott, kioltva az esetleg visszamaradt apró tüzeket.
ㄱ Ember, náthás leszel! Menj és pihenj!
Cale figyelmen kívül hagyta Raon nyaggatását, ahogy Litana beosztottjai elvezették. A hely, ahova kísérték csendes és tiszta sátor volt, amelyet gyorsan előkészítettek neki.
─ Kérem, ha szüksége lenne valamire, szóljon nyugodtan.
─ Semmire sincs szükségem. Csak csendesen szeretnék pihenni. Ha lehetséges, legkorábban holnap elindulnék.
A beosztottaknak, akik Cale-el együtt átvágtak Oorimon, hogy elérjék a Dzsungelt, hitetlenkedés ült az arcukon. Viszont így is pozitívan válaszoltak Cale-nek.
─ Hogyne, minden tőlünk telhetőt megteszünk, hogy előkészítsük, amire szüksége van.
Amint a beosztottak távoztak, Cale körülnézett a sátorban. Choi Han és a többieket másik sátrakba kísérték. Viszont, volt valaki, aki követte Cale-t.
─ Raon.
Raon felfedte magát, amint hívták.
C.
Cale csettintett a nyelvével. Felvett egy törülközőt és elkezdte megszárítani az elázott sárkányt. Raon még arról is megfeledkezett, hogy maga köré pajzsot húzzon, annyira lenyűgözte a hullám.
─ Szárítsd meg magad, ember! Náthás leszel!
Cale felhorkant a 4 éves cselekedetein, mielőtt megdörgölte Raon arcát. Raon csak ült ott, amíg Cale megszárította.
Cale oldalra lökte, mielőtt egy másik törülközővel megszárította a haját és kivette a zsebéből az egyik gömböt, amelyet Billostól kapott.
─ Kapcsolódj.
─ Rendben van, ember.
Raon valami miatt vidámnak tűnt, ahogy zokszó nélkül kapcsolta a mágikus kommunikációs eszközt. Cale leült egy faszékre, ahogy a mágikus kommunikációs eszköz előtte szállt és csatlakozott.
Egy ember tűnt fel a mágikus kommunikációs eszközön.
> Huh? Miért néz így ki?
Alberu koronaherceg volt az.
> Úgy fest, mint egy ázott patkány.
Cale látta a gúnyolódó mosolyt Alberu arcán, ahogy felöltötte egy gyengéd mosolyt, amelyet Litana miatt is felvett.
> Mi lenne, ha nem mosolyogna így?
Ahogy várható volt, nem működött Alberun. Cale azonnal felvette a szokásos mosolyát és hátradőlt a székében. Alberu hozzászokott ehhez a nyugodt kinézetű Cale-hez.
─ Felség, Roan Királyság csillaga, hogy van Stan Márki családja?
Nem volt senkivel kapcsolatban abban a három hétben, amíg Hoik Faluba ment. Sok mindent csinált ebben a három hétben. Ez volt az egyik.
> Hogyan? Éppen megváltozik az illető személye, aki irányít. Miért olyan kíváncsi?
Ekkor Raon hangja töltötte be Cale fejét:
ㄱ Végre eljött az ideje a bosszúmnak?
Stan Márki és Venion. Amiket tettek Raonnal.
Annak érdekében, hogy Raon végleg továbblépjen a múlt kínzásainak traumáján, bosszút kellett állnia azokon, akik részt vettek benne.
Cale-nek hallania kellett Raon bosszú-terveit, mint egy altatót, minden alkalommal, amikor kettesben voltak.
Sárkányok nem felejtenek el egy ilyen sértést. Raon kártérítést keresett az elveszett idejéért és elpusztított magabiztosság érzéséért.
Ez volt a természetes ösztöne a sárkányoknak, a világ erőszakos urainak.
Alberu ellenőrző szemmel figyelte Cale-t.
> Tudatom veled, mivel kapok belőle valamit, de nem értem, hogy miért ilyen kíváncsi.
─ Azért, mert akkor olyasmiket tehetek, amiket szeretni fog, felség.
Látva, ahogy Cale úgy hazudik, mint a vízfolyás, Alberu felhorkant.
De ez volt az igazság.
─ Az igazat mondom.
Jó lesz Alberu számára is. Alberu bizonytalannak érezte magát Cale arckifejezésétől, de volt valami, amit meg kellett azonnal tennie. Ezért szólalt meg:
> Siessen vissza a kastélyba.
─ Igenis, uram.
Cale-nek nem esett nehezére igent mondania, mivel amúgy is tervezte, hogy visszatér. Persze, Cale nem fog sietni. Meg fogja előbb tenni, amit meg kellett.
Még néhány dologról elbeszélgetett a korona herceggel, mielőtt befejezte a beszélgetést. Aztán evett némi ételt, mielőtt aludni tért. Persze, hallgatnia kellett Raon bosszú-terveit, mint altatókat, mint általában.
Másnap reggel.
─ Ms Lina, el szeretnék oda menni.
Cale közölte Litanaval, hogy a partra szeretett volna menni. Már nem volt semmi oka, hogy tovább maradjon.