Miután biztonságban kijutottak a Mágikus Toronyból, Cale belefutott Beacrox-ba, aki még mindig a sátrat őrizte. Beacrox úgy tett, mintha Cale nem létezne, és Cale se szólt semmit, ahogy belépett a sátorba.
Mueller, természetesen, vele volt.
Cale elengedte Mueller-t és leült a kanapéra. Anélkül, hogy Cale bármit is mondott volna, Mueller letérdelt Cale elé. Habár semmi ok nem volt rá, hogy ezt tegye, Cale-t nem érdekelte és egyből a tárgyra tért.
– Adok neked meleg ágyat és biztonságos helyet, ahol biztosan nem halsz meg. És, végül vissza fogom adni a szabadságodat.
– Tényleg?
– Igen.
Cale leguggolt Mueller elé, aki még mindig térdelt.
– Először is, hagyom, hogy elhagyd Whipper Királyságot.
Mueller szemei elködösültek. Mind a lakosoktól, mind a többi mágustól félt. Csak elhagyni ezt a helyet boldoggá tenné.
Cale közönyösen feltett egy arany melltűt Mueller gallérjára.
Az az arany melltű volt, amelyet korábban Mueller megpróbált elvenni. Esélytelen, hogy Cale ne látta volna. Mueller arca elfehéredett.
– Olyan kincseket is fogok neked adni, mint ez. Úgyhogy, képes leszel jó munkát végezni bármivel is bízlak meg, igaz?
– Igen, igenis, uram! Biztosan jó munkát fogok végezni!
– Akkor készíts tervet egy kastélyhoz és egy hajóhoz.
– …Elnézést?
Azt mondták, hogy Mueller-nek megvolt a tehetsége, hogy a legnagyszerűbb fejlesztővé váljon. Cale azt akarta tőle, hogy fejlesszen dolgokat.
– Valami olyasmi, mint a Mágikus Torony, megfelelő.
Szüksége volt egy édes, biztonságos otthonra és egy erős utazási módra.
– Hogy kellene csinálnom?
Mueller kérdésétől Cale-nek eszébe jutott a családja jelképe.
Az Arany Teknős.
Volt valami, ami eszébe jutott, amikor egy hajóra és egy teknősre gondolt. Kim Rok Soo felidézte a nagyszerű Teknős Hajóját Koreának, de úgy döntött, nem mond semmit. Csak egy hajót akart utazáshoz és biztonságnak. Korea Teknős Hajója az izgalmas történelmével nem volt szükséges neki.
– …Családunk jelképe az Arany Teknős. Innentől kitalálod.
Mueller majd gondoskodik róla. Habár nem tudta, hogy mi lesz a végeredmény, Cale biztosra ment, hogy szigorú legyen Mueller-rel.
– Dolgozz keményen, mintha az életed múlna rajta. On, Hong, tartsátok rajta a szemeteket.
Miaúúú!
– Megfigyelés szórakoztató!
Mueller gyenge volt gyerekekkel szemben. Tulajdonképpen, nagyon gyenge volt gyerekekkel szemben.
– Én-én keményen fogok dolgozni!
Cale hallgatta a hangját, ahogy arra gondolt, milyen sikeres volt a mai bevetéssel.
Hallotta a lakókat a tábortűz körül énekelni. Az ünneplés még mindig tartott, habár közel járt éjfél.
Hangos éjszakának ígérkezett.
***
Az ünneplés kora reggelig folytatódott, de utána minden nyugodt volt. Azonban az idő ebben a nyugalomban is tovább haladt.
– Jobban érzi magát?
Cale csak legyintett Harol Vezér kérdésére.
– Úgy ahogy – a Szív Életerejének hála Cale mindig a lehető legjobb egészségi állapotban volt – Nem maguknak kellene aggódnia a saját egészségük miatt?
Harol és a többi vezér fáradtnak tűnt. Billos is hasonló cipőben járt.
– Nem vagyok gyenge! – Toonka, aki részegen hevert a sarokban, szintén ugyanúgy festett.
Cale figyelmen kívül hagyta Toonka-t és tovább beszélgetett Harol-lal.
– A dolgok gyorsabban történtek, mint vártam.
– …Szükségtelen volt jobban kihúzni.
Csak egyetlen napra volt szükség, hogy megszülessen az alku a Mágikus Toronyra. Habár a kereskedelemben a dolgok néha lassan zajlottak, mindig gyorsan a végére értek, ha az egyik fél sürgető helyzetben volt.
– Van mögötte ráció, hiszen Önök mind sietnek, nem igaz?
Mindegy mit csináltak, a nem-mágus frakció, amely szegények kollekciója volt, mindig pénz hiányában lesz. A királyi család a mágus frakciónak adhatta az összes vagyonát, a Mágikus Toronyban, pedig nem volt semmi, aminek értéke lehetett. Viszont nem is adhatták el a mágikus eszközöket a királyságból hiszen az levitte volna a hírnevüket.
De, ami még fontosabb volt, Harol minél hamarabb meg akart szabadulni Cale-től.
– Volt rá alkalma, ifjú mester-nim, hogy átolvassa a szerződést?
– Átolvastam, amint kézhez kaptam.
A végső ár kicsit több volt, mint 10 billió gallon, mivel magába foglalt némi környező területet is.
– Ne aggódjon, egy éven belül elpusztíttatom.
A szerződés magába foglalta, hogy ugyan Cale megvásárolta a Mágikus Tornyot, egy éven belül leromboltatja.
Illetve nem teszi másik helyre magának a Mágikus Toronynak az épületét.
Valamint nem gyűjt mágikusokat a Cale Henituse név alá.
– …Én tényleg nem tudlak téged megérteni – meredt rá Toonka, mintha Cale olyasvalaki lett volna, aki csak a vagyonát jött mutogatni.
De Cale csak megvonta a vállát.
– Csak birtokolni akartam a Birodalom Harangtornya utáni legmagasabb kilátást.
Toonka hitetlenül nézett rá, majd csak odalökte a szerződést Cale-nek, mintha nem akart volna még komplikáltabb dolgokról elmélkedni.
– Csak írd alá. Megígértem, hogy ma a Hilsman nevű beosztotoddal harcolok. Muhahaha!
Cale arca egyből megmerevedett, ahogy meghallotta Hilsman Kapitányhelyettes nevét. A Kapitányhelyettes nagyon jól tudott kapcsolatokat teremteni másokkal. A lakosokkal elkezdett szövetkezésről beszélgetni. Choi Han jelentette, hogy mennyire meglepő volt ezt figyelni.
– Csak itt kell lepecsételni.
Harol átnyújtott egy tintapárnát Cale-nek. Ekkor Cale és Harol egymás szemébe nézett. Harol úgy meredt Cale szemébe, mintha a valódi szándékát szerette volna felkutatni, de Cale csak visszamosolygott.
Harol valószínűleg nem akarta eladni a Mágikus Tornyot, mivel gyanakodott. Azonban nem volt más választása, több hasznot szereznek az eladásából. Nehezen lehetett ilyen hasznot figyelmen kívül hagyni.
– Tessék, lepecsételtem, most rajtad a sor!
Toonka felfrissülve, és ha undokok akarunk lenni, akkor mint egy idióta tétovázás nélkül odapecsételte a hüvelykujját a szerződésre. Cale is lepecsételte a hüvelykujjával a két példányát a szerződésnek. Aztán a zsebébe tette a saját példányát. Most Billos volt soron.
– Én, Billos Flynn, mint a Flynn kereskedő céh tagja, tanúja és a közvetítője leszek a pénzügyi tőkének.
Toonka bólintott és kinyújtotta a kezét, Cale pedig válaszolt kézfogásra.
– Szólj, ha kell segítség a Mágikus Torony lerombolásában. Bármikor szívesen segítek annak a mocskos épületnek az elpusztításában.
– Hogyne.
– Büszke lehetsz magadra, hogy velünk üzleteltél, akik hatalmas dolgokat fognak tenni.
Cale Toonka szemébe nézett, aki még több erőt tett a kézfogásba.
– Nyomot fogunk hagyni a földrész történelmén! Elmondhatod, hogy ismersz engem! Muhahaha!
Történelem, na persze. Persze, a veszteséget is leírják a történelemkönyvekbe. Az 5. kötet cselekménye hamarosan lezárul. Cale nem tudta, hogy mi fog ezután történni.
– Már alig várom – válaszolt Cale tisztelettudóan Toonka szavaira.
A szerződést befejezték.
Cale elhagyta a vezérek sátrát és visszatért a sajátjába. Billos természetesen követte. Amint Cale belépett a sátorba, már tudta, hogy Billos arcán miért ül olyan perverz mosoly.
Cale elővette az arany plakettet a zsebéből és kissé körbe forgatta. Egy kattanással a plakett teteje kinyílt, mint egy fedő.
– Oh! – Billos akaratlanul is ámulattal nézte a királyi címert, ami megjelent, mint pecsét.
– Miért ámulsz ennyire?
Cale nevetett Billos-on, miért használta volna a pecsétet egy jegyzeten. Ez a királyi címeres pecsét úgy is el fog tűnni, amint kétszer használta. Cale Billos-nak adta a mágikus táskát, ami kapzsin nézte a plakettet.
– Ez nem az a táska, amit én-
– Nyisd ki.
Billos kinyitotta a táskát, amelyet eladott Cale-nek.
– …Váó!
Rengeteg mágikus eszközt látott benne, amelyek összezsugorodtak a táskában. Mindegyik királyoknak és nemeseknek való mágikus eszköz volt. Aztán Billos ismét hallotta Cale hangját.
– Még néhány ilyen táskát fogsz kapni a jövőben. Egy hónap múlva kezd el lassan eladni őket.
Billos belekapaszkodott a táskába, ahogy óvatosan megkérdezte:
– Mennyi a részesedésem?
– 30%
– Olyan sok?
Billos nem tudta elrejteni a döbbenetét. Nem mintha a 30% sok lett volna, de a Cale, akit ő ismert, nagyon alapos volt az ilyen dolgokban. Ezért gondolta, hogy legfeljebb 20%-ot ha kap. Kiváltképp, mivel ezek a mágikus eszközök már nem voltak piacon.
– A kereskedő céh vezetője.
Cale hangja pontosan landolt Billos fülében.
– A pozíció, amit annyira szerettél volna. Gyorsan el kell foglalnod ezt a helyet. Észak és tengeri útvonalak hamarosan a fejük tetejére állnak.
– …Újabb háború.
– Senki másnak ne mond.
– Miért osztanék meg ilyen értékes információt? – Billos óvatosan zsebre tette a mágikus táskát – Nyugodtan adjon nekem bármit, amit csak szeretne a jövőben.
– Hogyne. Ha lehetséges, maradj kapcsolatban a bácsikáddal.
A bácsikája, Odeus Flynn. Az ember, aki Roan Királyság Észak-Nyugati Alvilágát vezette.
– Miért a bácsikám?
Már nem sok, hogy a Fekete Sárkány, Raon, megszerezze a bosszúját.
– Van rá ok. Nem kell kíváncsinak lenned.
– Értettem.
Billos nem kérdezett mást, helyette átnyújtott egy mágikus videó-kommunikációs eszközt. Egy értékes tárgy volt, amely megszerzéséért Billos keményen megdolgozott, de Cale csak elvette és könnyedén az ágyra dobta. Látva, hogy Cale úgy viselkedik, mint általában, Billos elindult kifelé a sátorból.
– Legközelebb videón keresztül fogok kapcsolatba lépni Önnel, ifjú mester-nim.
– Hogyne.
Amint Billos elhagyta a sátrat, Cale utasítást adott On-nak és Hong.nak:
– Hozzátok ide a gyerekeket.
Miaúúú
Néhány pillanattal később Cale a gyerekekre nézett, akiket On és Hong hozott, mielőtt beszélni kezdett:
– Az időtartam…
A mondat közepén abbahagyta és megeresztett egy sóhajt. Annyira ráncolta a homlokát, amennyire csak bírta.
– Hilsman.
– Igenis, uram!
A Kapitányhelyettes egy káosznak tűnt és alkohol szaga volt miután kora reggelig élvezte az ünnepséget. Viszont az állapota látszólag jó volt.
Beacrox jelentése szerint, Hilsman kéz a kézben járt a lakosokkal és jól érezte magát, ahogy visszatért a sátrába.
– Élvezted az ünnepséget?
– Még szép! Rengeteg barátot szereztem!
Talán mivel Hilsman hajlamos volt a féltékenységre, de igazi közösségi ember volt.
‘Tényleg rendben lesz, ha ilyen embert küldök Lock-kal?’
Cale-nek volt némi aggodalma, de ezen a ponton nem volt már más választása. Lock, a Farkas Gyerekek és Hilsman felé nézett, ahogy visszatért a mondandójához.
– Az időtartam egy hónap.
Cale úgy tervezte, hogy elkezdi Lock-kal az alkuját. Kinyitott az asztal tetején egy térképet és Whipper Királyság déli részén fekvő hegyre mutatott.
– Yellia-hegy. Csak oda kell mennetek megtalálni a tárgyat, amit mondok nektek.
A mostani ősi erő egy tárgyba vésődött bele.
– …Um, ifjú mester-nim?
– Igen, Kapitányhelyettes.
– Hallottam már korábban arról a hegyről. Igen magas, és azt mondják, hogy a csúcsát egész évben hó fedi. Azt is mondják, hogy egyike a három legveszélyesebb hegynek a kontinensen.
– És?
Cale Hilsman helyett Lock-ra nézett, ahogy Hilsman nem tudott válaszolni.
– Meg tudod tenni? Igen vagy nem?
– Meg tudom tenni.
Lock tétovázás nélkül válaszolt. Még mindig visszafogott és naiv volt, de sokkal másabb volt, mint amikor először találkozott Cale-el.
– Maes.
– Igenis, uram.
– Nektek nem kell felmennetek a csúcsra, csak támogassátok Lock-ot a hegy tövéből.
Maes és a gyerekek egymásra néztek, majd erőteljesen válaszolták:
– Igenis, uram! Biztosan sikeres befejezését fogjuk mutatni ennek a bevetésnek!
– Öhh, nem kell ennyire hevesnek lennetek.
Legyintett nekik Cale, mielőtt Hilsman-hoz szólt:
– Te vagy az idegenvezető. Jól vezesd a gyerekeket, jól etesd meg őket, és gondoskodj róla, hogy eleget pihennek.
– …Szóval nekem nem kell megmásznom a hegyet? – a fejét vakarta, ahogy mormogta: – Kicsit félek a magasságtól.
Mégis mi a francot művelt ez az ember Kapitány Helyettesként? Cale-nek váratlanul rengeteg kérdése támadt a Henituse Család lovagi brigádjával kapcsolatban.
– Tégy, ahogy szeretnél.
– Igenis, uram! Remek idegenvezető leszek és megvédem a gyerekeket! Oh, ifjú mester-nim, hova kellene visszatérnünk?
Cale Hilsman kérdésére válaszolva egy helyre mutatott.
– …Oda?
– Igen.
– Öhm, biztos benne, hogy nem mutatott rossz helyre?
Hilsman szemei nem tudták elhagyni a helyet, ahova Cale mutatott.
Egyike volt a Nyugati Kontinens 5 Tiltott Régiójából.
A ‘Visszatérés Nélküli Út’.
Oorim-ban található, egy esőerdő, ahol egész évben esett. Ez az út az erdőben volt az, amelyen sok utazó járt és sosem tért vissza. Senki sem tudta mi történt azokkal, akik beléptek rajta.
Whipper Királyság és a Nyugati Kontinens határán volt. Cale erre az esőerdőre mutatott.
– Kapitány Helyettes, van egy kis falu a Visszatérés Nélküli Út mellett, amelyet Hoik Falunak hívnak. Nem csak egy kis falu, de az egyetlen bejárata a Visszatérés Nélküli Útnak.
Egy nagyon kicsi falu volt Whipper Királyság legdélebbi részén. Az esőerdő bejáratánál feküdt, ahonnan nem volt kijárat.
– Oda menjetek.
A Visszatérés Nélküli Út.
Innen nagyjából egy hónap múlva, a Dzsungel Királynője ámokfutást rendez majd a beosztottjaival Oorim-ban. Cale úgy tervezte, hogy az idegenvezetője lesz ebben az időben.
Choi Han, aki eddig oldalt állt, most közelebb lépett és megkérdezte:
– Akkor Hoik Falu a következő célunk?
– Igen.
Cale a luxus naplopó élethez szükséges első lépés utolsó állomására gondolt, a ‘pénz’ lépésre, és elmosolyodott. Amint gondoskodott a Dzsungel Királynőjével szükséges üzletről, visszatér Roan Királyságba és gondoskodik Raon bosszújáról és még néhány lényegtelen dologról, mielőtt épít egy szilárd házat.
– Egyből odamehetünk, amint itt végzünk a dolgokkal.
Cale alaposan felkészült az 5. kötet utáni életre, amely hamarosan megérkezik.
***
Három héttel később Cale megérkezett Hoik Faluba. Permetezve esett az eső.
– …Miért van itt ilyen sok sírkő?
Cale a sírkövekre nézett, amelyek a bejárattól kezdődtek, mielőtt Rosalyn kérdésére válaszolt volna:
– Hoik Falut azon utazók családjai alapították, akik bementek és sosem tértek vissza.
Az elszánt vágy, hogy a szerettük visszatérjen, valamint a remény, hogy egy napon visszatérnek, arra vezérelte őket, hogy itt maradjanak és megépítsék a falut. Sok különféle oka volt azoknak, akik beléptek a Visszatérés Nélküli Útjára. Azonban azzal, hogy nem tértek vissza, a családjaik végül annyira közel költöztek hozzájuk, amennyire képesek voltak rá.
– Azonban az emberek végül feladják. Amint azok a remények kétségbeesésbe fordulnak, nos, ezek a sírkövek az eredménye.
A sírköveket azoknak a szeretteknek állították, akikről úgy döntöttek, hogy sosem térnek vissza. Hoik Falu inkább a búslakodás faluja volt, mint a reményé.
Cale a hatalmas erdő felé nézett a falun túl.
– Milyen szomorú hely. Mit csinálunk mi itt?
Cale mellékesen válaszolt Choi Han kérdésére: – Reményt.
– Elnézést?
– Mi leszünk a dzsungel reménye.
Tengeri betegnek érezte magát.