─ Igazad van. Én elképesztő vagyok.
Válaszolta Raon, miközben Archie megeresztett egy gúnyos megjegyzést, ami valójában inkább dicséretnek hangzott.
─ Őrült.
Természetesen, a hajó jelentősen károsodott.
Viszont, nem pusztult el teljesen.
─ Az a kardforgató egészen erős.
Raon megállapítása pontos volt. A kardforgató elképesztő volt. Képes volt kiküldeni még egy bumeráng-formájú arany aurát, ami még többet pusztított egy Raon nyílvesszői közül.
De még így is volt elég, hogy tulajdonképpen elpusztítsák a hajót.
─ Uh, öh!
Redika teste remegett. Choi Han csendesen figyelte a már-karnélküli mágust.
─ Azt hiszem, meg fog halni.
Cale figyelte Redikát, aki közeledett a manna kitörésének a végéhez. Úgy tippelte, hogy Choi Han nem csinál semmit, hiszen Redika hamarosan úgy is meghal.
─ Áááááá!
Tévedett.
Fröccsenés!
Vér lövellt mindenhova.
Choi Han még egyszer meglendítette a kardját Redika jobb szeme felé. Cale elfordult, mivel nem akarta ezt a látványt látni. Viszont, így most a hajót nézte, amely tovább málladozott.
Bumm.
A hajó darabokra tört, a hajóorral kezdve. Viszont, Cale csettintett a nyelvével, ahogy nézte a pusztítást.
─ Van még egy, ahogy arra számítottam.
Ezzel egy időben, Cale meglepődött.
─ Ő egy mágikus lándzsás volt.
─ Ember, nem tudtad?
─ Igen, nem tudtam.
─ Értem.
Egy mágikus lándzsás olyasvalaki volt, aki mind mágiát, mind lándzsát használt. Habár a lándzsás nem volt egy lándzsa-mester szintjén, tudott mágiát használni. A lándzsás, aki nem nagyon használt mágiát, amíg a szárazföldön volt, levitációs mágiával odarepült, hogy megmentsen egyetlen embert.
Csak a szőke kardforgató repült fel a hajó romjai közül.
─ Áááá!
─ Kérlek, ments meg minket is!
A szervezet emberei, aki még életben voltak, kiabáltak a lándzsás felé, de a lándzsás nem is fordult feléjük.
Csak Redika felé nézett.
─ Egész erős.
Cale érezte a titkos szervezet erejét.
Ha ez a mágikus lándzsás képes volt levitációs mágiát alkalmazni két emberen, akkor legalább egy felső-közepes szintű mágus szintjén állt. Felső-közepes szintű mágus és lándzsás, aki közel volt a lándzsás-mester szinthez.
─ Ne aggódj. Még mindig gyengébb, mint Choi Han.
─ Tudom. Egyszerűen csak erősebb, mint én.
Hirtelen csend töltötte be a területet.
Egy kis idő után végül Raon szólalt meg:
─ Erősebb nálad, hm, egyértelműen, hm, hogy sokan vannak nálad erősebbek. Szóval, ne csüggedj.
Cale válaszolni akart Raonnak, de nem tudott.
Beng!
─ …Ijesztő.
Egy arany aura ütötte meg Redika testét, ami becsapódásra azonnal szétrobbant. Cale látta, hogy Choi Han visszavonul egy bálna hátán, miközben a fekete aurájával támadt.
Viszont, az nem érte el a lándzsást és a kardforgatót a levegőben.
A szemöldökét ráncoló Choi Han megpróbálta meglendíteni a kardját még egyszer, miközben Rosalyn lassan felemelkedett a levegőbe. Mind a ketten Cale felé sandítottak, de nem tudtak kiáltani felé. A csend tovább nyúlt, nem, az emberek sikítozása az égő hajón tovább folytatódott.
Rosalyn és Choi Han készen álltak bármelyik pillanatban megtámadni a lándzsást és kardforgatót.
Ekkor történt.
Placcs-
Hallották a víz fröcskölését. Witira, ahogy néhány Bálna törzs tag, feléjük úszott.
─ Micsoda csalódás.
─ Ezért mondtam, hogy csak fussunk el.
A lándzsás bosszúsnak hangzott, ahogy válaszolt a kardforgatónak. Aztán Choi Han, Rosalyn és a Farkas gyermekek felé nézett. Még mindig maszkot viseltek.
─ Nem tudom megmondani, hogy kicsodák.
─ Talán rájössz, ha még egy kicsit harcolunk velük.
A lándzsás látta a kék mannát örvényleni Rosalyn markában és megrázta a fejét.
─ Legjobb esetben döntetlen.
Csitt! Beng!
A hatalmas kék ostor a vizen landolt. Ezzel egy időben Witira felhasználta az ostor visszarúgását használta, hogy a levegőbe ugorjon. A lándzsás megidézett egy öt színű mágikus tekercset, amiről Rosalyn meg volt győződve, hogy a legnagyobb szintű Mágikus Kő-por borította.
─ Ne!
Rosalyn követte Witirat, és a két ellenség felé ment. Choi Han fekete aurája is kilőtt, mint egy töltény.
Ellenben, a lándzsás ketté tépte a tekercset, mielőtt a támadásaik elérhették volna őket, és ő és a kardforgató-mester szintű kardforgató áttetszővé kezdett válni. Nagy távolságú teleportációs tekercs volt. A szőke kardforgató a szemöldökét ráncolta, ahogy kivédte Choi Han auráját a saját aurájával. Egy kisebb robbanás történt, és ezt felhasználva intett Choi Han és Rosalyn felé.
─ Pá-pá, névtelen emberek.
Aztán a dühös kinézetű Witirára nézett és elmosolyodott:
─ Milyen szomorú.
Witira még jobban összehúzta a szemöldökeit.
Roppanás-
A mágikus tekercsek aktiválásának megszokott hangja hallatszott, ahogy a két ember már szinte teljesen áttetsző volt. Cale nem találta a szavakat.
‘Milyen sztereotípikus gonosztevő-szökés.”
Ellenben, nem mindenki ücsörgött.
─ Uh!
A mágikus lándzsás vért köhögött fel. Egy nyílvessző átszúrta a hasát. A kis manna nyíl, amely hátulról repült, még mindig forgott a lándzsás testében. A sérülés lassan egyre nagyobbra nyílt.
─ Oppa! T-ti seggfejek! ─ a szőke nő, aki eddig nyugodt volt, most hirtelen dühös lett.
Roppanás-
Viszont a mágikus tekercs ekkorra teljesen aktiválódott és a duó eltűnt.
Nem lehetett több zajt hallani.
─ Áh.
Rosalyn kiengedte a levegőt és Witira ostora áthaladt, ahol a két ellenség korábban állt. Choi Han beleharapott az ajkába, ahogy Redika apró maradványaira nézett.
Ekkor Cale, aki eddig csak kikukucskált Archie mögül, meghallott egy hangot a háta mögül.
─ Én tettem ─ felelte Raon közönyösen ─ A mannám nyoma benne marad a mágikus lándzsásban, még ha meg is gyógyítja a sebet. Csak másik sárkány lesz képes behatárolni. Azonnal megölöm, ha közel kerül hozzánk.
Mindenki Raonra nézett.
Archie, a Gyilkos Bálna összerezzent, miközben Cale tapsolni kezdett.
─ Raon tényleg nagyszerű!
Raon megrántotta a vállát. Meg volt az oka, hogy Raon miért hagyott manna nyomot. Látva a két ellenfelet, már elég volt ahhoz, hogy tudja az ember, hogy sok erős egyén tartozott a szervezethez. A Sárkányok élvezték, ha leigázhatták az erős embereket.
─ …Várok, amíg egy kicsit nagyobb nem leszek.
─ Hm? Mit mondtál?
─ Semmiség, ember.
Cale nem hallotta, hogy Raon mit mondott, de Archie biztosra hallotta. Archiban váratlanul félelem ébredt. Az előtte lévő Fekete Sárkány fiatal volt, de felidézte a történeteket a felnőtt Sárkányokról, akik képesek voltak Sárkány Leheletet használni. A Bálnák hallották a történeteket, amelyek generációkon át öröklődtek, arról, hogy a kontinens történelme megváltozott, ha egy felnőtt Sárkány teljesen és egészen feldühödött.
Cale lassan megindult a sziget felé.
Placcs. Placcs.
Witira odament hozzá, amikor már elég közel volt és a víz csak a bokájáig ért. A két beosztottja mögötte állt.
─ Sajnálom, ifjú Cale mester. Nem tudtunk rájuk koncentrálni, mivel meg akartunk szabadulni a sellőktől.
─ Nem probléma. Nem, mintha nem tudtuk volna kezelni őket.
─ Mi majd gondoskodunk a maradékról.
─ Helyes.
Cale bólintott, ahogy még egy lépést tett a sziget felé. Witira sajnálatot érzett, miután látta Cale kissé bosszús arckifejezését. Úgy érezte, hogy belekeverte egy felesleges problémába.
Ezért kérte a beosztottjait, hogy gyorsan adják át, amiket Cale kért.
─ Itt van, amit kért.
─ Oh, hm. Rendben.
Egy sellő holtteste volt. Nagyon tiszta volt, pont mint amikor még életben volt.
Cale azt kérte Witiratól, hogy az egyik erős sellőt hozza el, aki elnyelt halott mannát.
─ Ki ez?
─ Az egyik sellő nemes.
Egyáltalán nem számított rá, hogy idehoz egy sellő nemest hullaként.
─ Oké. Mehetünk azonnal meggyógyítani.
Bármilyen sellő működött volna a méreg semlegesítésére, de egy erős sellő vére felgyorsítja a folyamatot, valamint a későbbi felépülést is sokkal inkább megkönnyíti.
A Ron testében lévő méreg talán még nem terjedt el mindenhova, de attól még egy ideje már küzdött a méreggel. Ezért akart Cale mindent megtenni, hogy megszabaduljon tőle anélkül, hogy bármilyen problémát maga mögött hagyna. Emiatt kérte Witirat, hogy találjon egy holttestet ahelyett, hogy Cale csapata kereste volna meg.
‘Egyelőre még nincsen semmilyen megoldásunk a karra.’
A gyógyulás még lehetséges volt, ha meg lett volna neki a levágott karja. Viszont nem volt Ronnál a kar, valószínűleg már rohadt el, amennyi nap eltelt a levágása óta.
‘…De van egy módszer.’
Az igazi kar lehetetlen volt, de egy hasonló lehetséges.
Szükségük volt egy nekromantára, aki holttestekkel foglakozik. A nekromanták anatómiai és technikai szakemberek voltak. Különös lett volna, ha nem lettek volna anatómiai és technikai szakemberek, amikor holttesteket raktak össze saját használatra.
Cale biztos volt benne, hogy egy nekromanta, akiről mindenki azt hitte, hogy eltűnt, még a Nyugati Földrészen volt.
‘A gond az, hogy fogalmam sincs, hol van.’
Cale-nek fogalma sem volt, mivel a regény nem tárgyalta. Ezért döntött úgy, hogy majd később elgondolkodik rajta.
─ Archie Parancsnok és a bálnák elviszik önöket az 1.sz. Hais Szigetre.
─ Rendben van. Még van elintézni valója, igaz?
A Bálna törzs valószínűleg nem akarta elszalasztani ezt az alkalmat, most hogy a sellők erősítése megszűnt. Ezért Shickler Bálna Király nem volt jelen, hanem helyette néhány sellőt hajtott.
─ Igen, Keletre szöktek. A végsőkig üldözzük őket.
A ‘végsőkig’ kifejezés elvetemültnek tűnt. Cale akaratlanul megkérdezte:
─ Kiirtják a sellőket?
─ Nem. Ez talán nevetségesen hangzik, de akkor az egyensúly megszűnik, ha mindannyian eltűnnek. Életben kell tartanunk őket, de felügyelet alatt.
─ …A Bálna törzs egy nagyon ijesztő törzs.
Witira nem felelt és csak visszamosolygott Cale-re. Cale-nek nem igazán tetszett ez a mosoly. Habár nem szabad megszólalnia, hiszen segített a Bálna törzsnek azzal, hogy felrobbantotta a szigetet, a Bálna törzsnek megvolt az a hajlama, hogy azt hitték, ők a legnagyszerűbb törzs a világon.
Érthető volt, hogy a sellők miért gyűlölték a Bálna törzset, akik a béke nevében uralkodtak az óceán felett.
De minden történetnek két oldala volt.
‘Nem az én gondom.’
Cale olyasvalaki volt, aki az alapján mozdult, hogy milyen nyeresége lehetett az egyes helyzetekből. Erről elmélkedni nem adott volna nyereséget, így nem volt oka, hogy gondolkodjon róla.
─ Akkor én távozok. Sietnem kell.
Gyorsan meg kellett gyógyítaniuk Ront most, hogy megvoltak a hozzávalók.
Cale megérkezett az 1.sz. Hais Szigetre és gyorsan bement a sátorba.
─ Ron.
─ Ifjú mester-nim.
Beacrox felállt és Cale-re nézett. Látta, ahogy Choi Han és Hilsman belépnek a sellő holttesttel, és becsukta a száját.
Ron aludt. A bérgyilkos nem tudta, hogy emberek érkeztek.
Sóhaj.
Egy mély sóhaj fakadt ki Cale száján. Ron ágya mellett halomban álltak a legmagasabb szintű bájitalok.
─ Beacrox, távolítsd el a takarót.
─ Igenis, uram.
─ Kölcsön tudnál adni kesztyűt?
Beacrox, aki éppen eltávolította a plédet, váratlanul összerezzent. Anélkül szólalt meg, hogy Cale-re nézett volna.
─ …Ön fogja személyesen megtenni?
Beacrox csendesen nézte az apja arcát, ahogy felidézte, hogy mit mondott neki az édesapja. Ron minden ébren töltött pillanatában elmondta Beacroxnak, hogy milyen erős a szervezet, ‘Arm’.
Ekkor hallotta Cale magabiztos hangját.
─ Igen, én.
Beacrox elővett egy pár fehér kesztyűt a zsebéből és Cale-nek adta. Cale felvette és megvizsgálta Ron fertőzött területeit. Úgy tűnt, hogy a méreg egy kicsit letelepedett, hála annak, hogy legmagasabb szintű bájitalokban áztatták.
Cale jelzett Choi Hannak, aki gyorsan odavitte a sellő holttestet. A holttest árnyékot vetett Ron testére, ahogy Cale elővett egy tőrt és felvágta a sellő nemesnek a holttestét.
Csipp-csöpp.
A sellő vére egy-kettőt cseppent, mielőtt kilövellt. Cale úgy irányította a hullát, hogy a vér biztosan Ron oldalain és combján landoljon. Aztán más helyeken is megvágta a holttestet, hogy biztosan elérje az összes fertőzött területet.
─ Beacrox, tölts ki a legmagasabb szintű bájitalból.
─ Igenis, uram.
Sistergés.
A bájital, a sellő vér és a sellő méreg elegyedtek egymással és elkezdett sisteregni.
De látták, hogy a sellő vér, ami elkeveredett a legmagasabb szint bájitallal, elpárologtatja a mérget.
─ Óóó, uh ─ Ron nyöszörögni kezdett. A szemhéjai megremegtek.
Azért, mert a sellő méreg, amely mélyen volt a testében, elkezdett eltűnni.
Ron szemei lassan kinyíltak.
─ …Ifjú mester-nim.
─ Ne beszélj, elfoglalt vagyok.
─ Most épp meggyógyít? ─ Ron tovább kérdezte.
─ Igen.
Cale meggyőződött róla, hogy a ragadós méreg, amely Ron testéhez tapadt, eltűnt, mielőtt Ronra nézett.
─ A méreg eltűnt. Most már csak fel kell épülnöd.
─ Értem.
Cale levette az összevérezett fehér kesztyűket és a tűzbe dobta.
─ Ron.
─ Igenis, ifjú mester-nim.
Ron visszanézett Cale-re. Beacrox és Cale-t nézte.
─ Senki sincs már a szervezetben, aki ismerné az arcodat. Tudod ez mit jelent, igaz?
Cale elfordult a tűztől, hogy Ronra nézzen, ahogy folytatta:
─ Azt jelenti, hogy ideje haza menni.
A méreg eltűnt, és az illető, aki elvette Ron karját, már nem volt ezen a világon. Ezért mondta Cale, hogy most már hazatérhetnek a Henituse birtokra.
Az ‘haza’ szótól Ron lassan becsukta a szemét.
─ Igenis, ifjú mester-nim.
Cale bólintott és megpaskolta Beacrox vállát. Beacrox már korábban megfogta az édesapja kezét.
─ Azonnal elkezdjük Ron talpraállítását, amint visszatértünk.
Ez volt az utolsó dolog, amit Cale mondott, mielőtt elhagyta a sátrat. Látta a végtelen óceánt és az eget. Miután egész nap keményen dolgozott, eljött az este. Az óceán fölött az éjszakai égbolt, valahogy érzelgőssé tette az embert.
─ Azt hiszem, végre tudok egy kicsit pihenni.
Cale elmosolyodott. Gondoskodnia kellett Ron felépüléséről, de legalább Ron életben volt.
Cale arra gondolt, hogy otthon most ki fogja tudni élvezni a heverésző életmódot egy kicsit.
***
─ Ifjú mester-nim, visszatért!
─ Rég láttuk egymást, Hans.
Hans ragyogó arccal üdvözölte Cale-t.
─ Öm, ifjú mester-nim, Mr. Ron hogy van?
─ A méreg eltűnt.
─ Oh, nahát. Nagyon szépen köszönöm.
─ Miért köszönöd nekem? Minden rendben ment, amíg távol voltam?
─ Igen. Nincs jelentenivaló.
Miután látta, hogy Hans egyáltalán nem tűnt aggodalmasnak, Cale elhitte, hogy ismét képes lesz heverésző életmódot folytatni, még ha csak egy évig is.
Nos, legalábbis ezt gondolta.