Természetesen tervezte, hogy névtelenül ad nekik egy új reményt. Ez olyasmi volt, amit a sárkánytól tanult.
’Hacsak az uruknak nincs semmi tennivalója, és felfed engem nekik, semmi esély, hogy felismernek engem.’
Lehetetlen volt számukra, hogy megtudják a személyazonosságát. Milyen nagyszerű volt ez? Egész eddig minden névtelenül kellett volna csinálnia. Cale belépett a romokba, úgy érezve, mintha egy hatalmas teher esett volna le a vállairól.
Embereket látott a területen imádkozni.
Ebben a pillanatban, Hans lopva megközelítette Cale-t, és odasuttogta neki:
– Épp most láttam a Stan Márki háztartást legidősebb fiát.
–… Honnan ismered azt az embert?
Cale tényleg meglepődött. Hans elmosolyodott, mielőtt a szemeire mutatott:
– Jóformán bármilyen és minden információ a nemesekről a fejemben van. Láttam egy férfit, ahogy tolószékben tolják. Különös volt, hogy csak egy ember volt vele, de láttam, hogy volt egy piros kígyó címer a tolószéken.
– Hans.
– Igen, uram.
– Jobb vagy, mint az látszik.
– Köszönöm?
Hans megrántotta a vállait egy elégedett arckifejezéssel, ahogy befejezte a jelentést. Aztán megkérdezte Cale-t:
– Mit tervez csinálni?
Cale érezte, ahogy az arca bal oldala felhevül, és abba az irányba nézett. Choi Han őt nézte. Cale megrázta a fejét, és mind a kettejüknek válaszolt:
– Hagyjátok figyelmen kívül őket.
Mind a ketten bólintottak anélkül, hogy bármit mondtak volna. Csak ezt követően kezdődött meg a hivatalos túrájuk. Miután körbe nézett, Cale döbbent volt a romoknál lévő kőtornyok megjelenésén.
– Ezek…
Cale hitetlennek tűnt.
– Rondábbak, mint vártam.
Cale nem tudta megérteni az ősi stílusérzéket. Halom köveket várt, de voltak kőtornyok mindenféle alakban a romokban.
Érdekesnek tűntek. Viszont egyértelműen nem voltak szépek. Cale a Hans kezében lévő cicákra pillantott. Ők is rendkívül csalódottnak tűntek.
Viszont volt valaki, aki komolyabbnak tűnt, mint arra Cale számított. Choi Han a fejét lehajtotta, mint a többi ember, aki imádkozott, és úgy tűnt ő is imádkozik.
’Biztos vagyok benne, hogy azért imádkozik, hogy visszatérhessen Koreába.’
Choi Han egy boldog családi környezetben nőtt fel. Ő egy másmilyen ember volt, mint Cale, Kim Rok Soo. Choi Han boldog családban nőtt fel pozitív hatásokkal. Ezért volt képes túlélni egy végzetes helyzetet, miközben jó ember maradt.
Cale Choi Hant nézte, amikor Choi Han felemelte a fejét, és a szemébe nézett.
– Cale-nim.
– Mi az?
– Van egy kérdésem és valami, amit jelentenem kell.
Cale-nek rossz érzése volt ezzel kapcsolatban.
– Kezd a kérdéseddel.
Choi Han úgy tűnt, hogy gondolkodik valamin, ahogy a nyílt síkságon álló kőtornyok felé nézett, és megszólalt:
– Cale-nim, nem fog kívánni?
’Ezt akarja tudni?’
Cale közönyösen válaszolt:
– Nem csinálok olyasmiket, mint kívánni valamit.
– Miért nem?
– Attól magasabb elvárásaid lesznek.
Choi Han, Hans és még a cicák is mind Cale felé fordultak. Cale arra a kőtoronyra nézett, amire Choi Han az előbb, és lassan tovább beszélt:
– Sokkal könnyebb úgy élni, hogy nincsenek nagy elvárásaid.
Jó érzés, ha lekaparsz egy lottószelvényt $1-ért, és végül nyersz $5-öt, de ha lekaparsz egy lottószelvényt azt remélve, hogy megnyered a fődíjat, és csak $5-öt nyersz, elkerülhetetlenül ideges leszel.
Pat. Cale odafordította a tekintetét, miután érezte az érintést a vállán, csak hogy megbízott komornyik Hanst lássa mosolyogni, és megszólalni:
– Igaza van, ifjú mester. Nincs olyan dolog a világon, mint álmok és remény.
–… Csak maradsz csöndben.
– Igenis, uram!
Válaszolt Hans hangosan, de egy kissé csalódottnak is tűnt, ahogy átvette a vezetést a cicákkal. Cale komótosan követte Hanst, amikor Choi Han gyorsan odament hozzá, és olyan hangon suttogott, amit Hans nem hallhatott.
Choi Han még nem mondta el a jelentenivalóját.
– A sárkány belépett a városba.
– Ignoráld.
– Értettem.
Cale körbe nézett. A sárkánynak láthatatlanná kellett tennie magát, mivel nem látta őt. Az egyetlen dolog, amit látott, azok a kőtornyokhoz imádkozó emberek voltak. A Kőtorony Ünnepség még egy héttel később lesz, de már sok ember volt itt. Cale tekintete a nyílt síkságon álló kőtornyokkal ellenkező irányba fordult.
Az előkellő negyed, a terület, ahogy a Puzzle Város leggazdagabb lakói éltek. Ezen terület mögött volt egy kis hegy, és valahol azon a hegyen volt a sírja annak az embernek, aki 150 éves koráig élt.
A következő nap Cale készen állt, hogy elmenjen a sírhoz. Természetesen meg kellett szabadulnia az emberektől és cicáktól, akik követni akarták. Hála az égnek, mindenki befejezte az ellenvetései hangoztatását, amikor kimondta az egyetlen embernek a nevét, aki vele fog tartani:
– Csak Choi Hant viszem magammal.
Choi Han volt a legerősebb ember ott. Choi Hannal társulva, mind a Kapitány Helyettesnek, mind Hansnak nem volt mondanivalója.
A Kapitány Helyettes csak a szemöldökét ráncolta, és azt mondta, hogy a lovagokat kell edzenie, mielőtt sietve összegyűjtötte őket. Miközben Cale nézte a lovagokat, akik a Kapitány Helyettes után mentek kétségbeesett arccal, Hans csak egyetlen dolgot mondott, mielőtt eltűnt:
– Gondoskodok a mi cica-nimjeinkről.
Cale elfordult Hanstól, aki látszólag nagyon izgatott volt, hogy a cicákkal lehetett, és távozott a fogadóból. Choi Han követte.
– Megint csinálunk ma valamit?
– Megint? Valaki félreérthet, ha hallana.
Choi Han nem válaszolt. Azonban Cale-t nem érdekelte, és a hegy felé tartott az előkellő negyed mögött, és tovább beszélt.
– El kell mennem ahhoz a hegyhez ott. Megvárhatsz a hegy bejáratánál.
– Értettem.
Choi Han nem mondott mást. Cale jobban kedvelte az ilyen embereket. Choi Han nem tett fel Cale-nek kérdéseket. Olyasvalakinek tűnt, aki Cale-t követte, de nem volt kíváncsisága, hogy Cale mit csinált. Ez valószínűleg azért volt csak lehetséges, mert Choi Han azt gondolta, hogy ki tudná találni, ha tényleg nagyon akarná, és mivel arra gondolt, hogy ő nem lenne veszélyben, mindegy, Cale mit csinál.
Cale megérkezett a kis hegyhez, miután végig mentek a sablonos előkellő negyeden, mielőtt megállt volna, azért, mert Choi Han megszólította:
– Cale-nim.
– Mi az?
– Holnap megyek el.
– Tudom. Én mondtam neked, hogy holnap menj el.
Choi Han Cale szemébe nézett, aki türelmetlenül állt a hegy bejáratánál. Cale olyasvalaki volt, aki azt mondta, hogy ő, Choi Han, elegendő volt a védelemre. Choi Han a védelemről gondolkodott az elmúlt napokban.
– Már egy ideje gondolkodok ezen, de van valami, amit el kell mondanom.
A tegnapi jelentés a sárkányról valójában nem az volt, amit Choi Han jelenteni akart. Egy pillanatig tétovázott, mielőtt visszanézett Cale-re, és megszólalt. Choi Han tekintete átnézett Cale válla felett, a hegy bejáratához közel álló fára.
– Ron egy veszélyes ember.
Cale egy pillanatra összerezzent az egyenes beszédtől, ami figyelmeztetés nélkül csattant rajta. Úgy kellene tennie, mintha tudná, vagy úgy kellene tennie, mintha nem tudná? Gyorsan eldöntötte. Cale nem számított egy ilyen kérdésre, de nyugodtan válaszolt:
– Valóban?
– Nem lepődött meg? Ez egy veszélyes vér bűze, ami rajta van. Ő egy veszélyes ember, aki sok vért ontott ki. Eleinte azt gondoltam, hogy Cale-nim tudott már erről, és mégis maga mellett tartotta Mr. Ront.
De ha Cale tudta volna, akkor az erős Ront vitte volna magával kiszabadítani a sárkányt. De Cale nem ezt tette. Choi Han azt gondolta, hogy ez azt jelenti, Cale vagy nem tudott Ron erejéről, vagy nem bízott meg Ronban, de esélytelen, hogy Cale ne bízna meg valakiben, aki mellette volt 18 évig.
Ezért jutott arra a következtetésre, hogy Cale nem ismerte Ron erejét.
– De látszólag sem Cale-nim, sem senki más nincs tisztában Mr. Ron erejével.
Choi Han már egy ideje rágódott ezen. Őszintén szólva, a tény, hogy Cale azt mondta, hogy nincsenek elvárásai, emiatt döntött úgy, hogy nem mond semmit Ronról. Viszont a ténytől, hogy Cale őt választotta, hogy ma őrködjön, Choi Hannak bűntudata támadt.
– Ezért gondoltam, hogy el kell mondanom Cale-nimnek.
– Oh, tényleg? Nem tudtam, hogy Ron erős.
Choi Han ismét kérdezett, miután hallotta Cale nyugodt válaszát.
– Továbbra is maga mellett fogja tartani? Gonosz embernek tűnik.
Cale felhorkant Choi Han szavaira. Maga mellett tartani Ront? Cale tervezte, hogy Ront átlöki Choi Hannak abban a pillanatban, hogy megérkeztek a fővárosba.
– Akár te, akár Ron.
– Elnézést?
– Azt mondod, hogy veszélyes erőssége van, de miért hagyod Ront magára?
– Azért mert…
Choi Han váratlanul nem tudott semmit mondani.
– Valószínűleg azért, mert nem tett ellened semmit.
Choi Han nem tudott visszavágni Cale szavaira. Volt egy kezdeti félreértés, ami a kis harcukhoz vezetett, de Ron segített neki utána kardot találni, és segített gondoskodni a Harris Falu ügyéről is.
Cale csendesen figyelte Choi Hant.
Ez nem csak Choi Han felé volt így. Ron nem tett senki ellen semmit. Az egyetlen dolog, amit Ron tett, hogy időnként limonádét adott Cale-nek, vagy viccet csinált Cale-ből nyúlhússal. De ezek semmiségek.
– Ron a szolgám már 18 éve.
Mindegy mi, Ron elszánt volt a színjátékához, mint a szolgája. Még a Kapitány Helyettes, aki sokat törődött a hierarchiával, sem volt mérges, amikor Ron, a szolga, mellette sétált. Még megbízott komornyik Hans sem volt mérges, amikor Ron elvégezte neki a munkáját.
Azért, mert Ron képzett volt, és az egész tartományban kedvelték.
– Utálod Ront?
Choi Han megrázta a fejét, miután egy pillanatig töprengett.
– Nem.
– Akkor?
– Csak arra gondoltam, hogy jobb lenne, ha tudná, hogy egy veszélyes ember, és így úgy döntöttem, hogy jelentem.
– Akár te, akár Ron.
Choi Han Cale-re nézett, miután ismét hallotta ezt.
– Mind a ketten ugyanolyanok vagytok nekem. Ilyen szempontból, te is veszélyes vagy.
Cale Choi Han-ra nézett komoly arccal, és tovább beszélt:
– Te is erős vagy.
– Oh.
Choi Hannak elállt a lélegzete. Cale nem tudta az okot mögötte, de tovább beszélt:
– Ez mind ugyanolyan nekem.
Nem tudta az okot, de Ron, aki a Keleti Földrészről jött, a Henituse tartományban élt, miközben a személyazonosságát titkolta. Ha valaki ilyen hozzáért a Gróf fiához? Ez futótűzként terjedt volna el a királyságban.
Ron olyasvalaki volt, aki nem foglalkozott semmi vagy senki mással, csak a fiával és magával. Szóval miért okozna valaki zűrt? Cale csak rémült volt, mert tudta, hogy Ron egy veszélyes öregember. Csak meg akart szabadulni ettől a veszélyes öregembertől, amint lehetséges, szóval békésen tud élni.
– Mindaddig, amíg a szolgám, ő csak a szolgám. Mint ahogy te is Choi Han, akinek vissza kell nekem fizetnie a tartozását.
Cale ellenőrizte az óráját. A szél erőssége a barlangban különböző volt, attól függően, hogy mennyi volt az idő aznap. Sietnie kellett.
– Nincs más mondanivalód, igaz? Ne kövess.
Choi Han némán bólintott válaszul. Cale hátra sem nézett, ahogy a kis hegyre ment fel.
Miután látta, hogy Cale már nem volt látható, Choi Han visszanézett a fára a hely bejáratánál, és megszólalt:
– Hallottad, igaz?
Ron könnyedén leugrott a fáról. Choi Hanra meredt, és elmosolyodott. Tompa hang áradt ki Ron szájából:
– Én cseréltem a kakis pelenkáját, és fiatal kora óta én neveltem.
Ez volt az igazság.
Choi Han a hegyre vezető út előtt állt, és megszólalt:
– Cale-nim azt mondta, hogy senki nem követkető őt oda fel.
– Tudom, te kis kölyök.
Ron megbánás nélkül fordult vissza a hegy felé. Miután hallotta, hogy Cale csak Choi Hannal megy, és még a Macska Törzs gyermekeit is maga mögött hagyja, Ron követte, arra az esetre, ha valami történne.
– Nem kellett volna jönnöm.
Azt mondják, hogy az idős korral szeszélyesebb leszel, és ez a szeszélyesség annyira fájdalmas volt. Ron visszament a fogadóba sokkal lassabb tempóban, mint amiben távozott, és Choi Han nézte Ront eltűnni, mielőtt leült volna egy sziklára Cale visszatérését várni.
Cale a barlang előtt állt, épp csak letérve a hegyi útról. A barlang bejáratát indák fedték el, annyira, hogy nehéz lett volna megtalálni, hacsak nem nézed gondosan.
– Csudába.
Cale a szemöldökét ráncolta.
A barlang bejárata egészen kicsi volt. Egyszerű ruhákat viselt, de így is buggyosak voltak.
– Haj.
Eresztett ki Cale egy sóhajt, mielőtt bemászott volna a barlangba. Lehetett az az emberevő fa vagy ez a barlang, minden, ami kapcsolódott az ősi erőkhöz, őrültségnek tűnt. A barlang bejáratánál a földön most már ott voltak Cale mászásának a nyomai.
Egy pillanattal később volt egy kis hüllőlábnyom azon a helyen.
Cale látta, hogy a barlang szélesebbé válik, miután nagyjából 5 percig mászott.
’Taylor biztosan nagyon elszánt volt. Egészen idáig bemászott, még a lebénult alsó testével is.’
Mivel a kőtornyot a saját erőddel kellett felépíteni, a legidősebb fiúnak, Taylornak, személyesen kellett ide jönnie. Ami Cale-nek 5 percébe került, az Taylornak valószínűleg sokkal, sokkal többe.
Cale ismét felállt, amikor már elég nagy volt, és elkezdett beljebb sétálni. Minél beljebb ment be, annál tisztább lett a hang a fülében.
Shuuuuuuu. Shuuuuuuu.
A szél hangja volt. A hang, ami megjelent, amikor a szelek egymásnak csapódtak, hangosabb lett, ahogy beljebb ment a barlangban. Végre, Cale megtalált némi ruhát és egy pillért, ami valószínűleg egy kunyhó volt hosszú idővel ezelőtt.
Miután egyetlen pillantást vetett rá, Cale tovább ment befelé.
Shuuuuuuu.
A szél hangja még erősebbé vált. Bumm. Bumm. Még azt is hallotta, ahogy a szél nekicsapódott a barlang falainak, mint egy hatalmas ököl. Cale gyorsabban kezdett sétálni.
’A szél. Azon tűnődök, hogy vajon így fog-e hangzani akkor is, amikor megkapom a „Szél Hangja” ősi erőt később.’
Pajzs. Aztán Helyreállítás. Aztán gyors lábak. Ez volt Cale akció terve. Cale-nek végül meg kellett állnia a sétában, miután a következő ősi erőről merengett, amit megpróbál megszerezni.
Nem az volt, hogy megállt a sétában, inkább arra kényszerült, hogy megálljon.
– Váó.
Még rosszabb volt, mint arra Cale számított.
Hatalmas föld alatti terület jelent meg Cale előtt. Ezzel egy időben, az ádáz széltornádó betöltötte a látómezejét.
Bumm, bumm!
A kövek a barlang falain lassan morzsolódott a tornádó miatt. Volt egy jó pár kő a földön, amiről Cale megtudta, hogy ez a terület egyenletesen növekedett.
Cale oda-vissza nézett a földalatti terület és az út között, amin ide jött. Úgy éreztem hogy csak vissza lökné a szél, ha belemenne. Nos, nem csak visszalökné, hanem egyenesen a falnak vágná, ami valószínűleg komoly sérülést okozna.
Ennyire erős volt a szél.
– Hm.
Természetesen a tornádó közepe nyugodt lesz, mivel az a tornádó magja.
’Azt hiszem, hogy lehetetlen lett volna Taylornak Cage segítsége nélkül.’
Most már megértette, hogy miért mondta a regény, hogy ők ketten egy egész hétig küzdöttek. Viszont Cale elmosolyodott. Ez most már csak harc az idő ellen.
Cale tétovázás nélkül belépett a földalatti területre, az ádáz tornádóba. Cale vörös haja elkezdett csapkodni a ruháival együtt.
Ezzel egy időben…
– N-ne! Meg fogsz sérülni! Rendkívül gyenge vagyok!
A sárkány megjelent az út végén, és sürgetően kiabált.
Ezzel egy időben…
–… Huh?
A sárkány látott egy nagy pajzsot ezüst szárnyakkal megjelenni, és körbe venni Cale-t.
A szárnyak, amelyek annyira ragyogóan fénylettek, hogy szenteltnek lehetett hívni, körbe vette Cale-t, miközben a nagy pajzs meggátolta a szelet. A pajzs és a szárnyak biztonságban tartották Cale-t.
Cale megfordult. A szemei tágra nyíltak, ahogy a tekintete a sárkányra esett.
– Mi a csudát művelsz te itt?
A Fekete Sárkány nem tudott semmi választ adni.