Cale jelenleg Litana sátrában volt. Hosszú idő óta ismét tovább aludt, mielőtt lassan átsétált volna. Litana Cale-re nézett, mielőtt megszólalt:
─ Bin!
Az egyik beosztottja Cale elé állt a hívására. Ő a barlangban találkozott Cale-el. A regény adott információt Binről, Litana egyik leghűségesebb és legerősebb beosztottjáról.
─ Bin majd elvezet arra a helyre.
Litana átadott egy dokumentumot Cale-nek. Cale keményen megdolgozott, hogy ne változzon az arckifejezése, amikor megkapta.
─ Ms. Lina, nem teheti ezt. Ez túl sok.
Litana látta, hogy Cale-t látszólag zavarta a dolog, és elmosolyodott, arra gondolva, hogy tényleg jó ember volt.
─ Nem, ez egyáltalán nem sok.
A dokumentumon, amelyet Cale kapott, Litana neve és ujjlenyomata volt. A szerződés teljes lesz, amint Cale is aláírta.
Egy rész volt még, amely kitöltetlenül maradt Cale aláírásának a helyén kívül.
A birtok helye és mérete hiányzott.
─ Bonyolult, ha valakinek a személyes birtoka a szektorban, de ha nem, akkor mindenről gondoskodom, szóval, vegyen el amennyit szeretne ─ mondta Litana.
Minden, amit mondott, angyali éneknek tűnt Cale számára. A pénz áramlásának hangja mindig gyönyörű. Litana egy bőkezű ember volt.
─ Hogyan adhat egy ilyen szerződést nekem? Mi lenne, ha azt mondanám, hogy az egész partvonalat akarom?
─ Tudtam, hogy ilyesmit fog mondani. De nem számít. Vegye el, ha szeretné.
Tényleg az a típus volt, aki a kedvességet a legjobb tudása szerint adta vissza. Cale megértette, hogy Litana miért Bint küldi vele olyasvalaki helyett, mint valamelyik vezető vagy tanácsadó.
‘Úgy hiszem, tényleg azt tervezi, hogy odaadja, amit csak szeretnék.’
Cale magára öltött egy tehetetlen arckifejezést.
─ Azt hiszem, hogy a túl sok terület csak problémát jelent. Csak egy kis terület kell nekem, amely elég ahhoz, hogy megpihenjek, amikor a dzsungel után vágyom.
Ettől Litana azon kezdett gondolkodni, hogyan fizetheti vissza ennek a rendkívül jó embernek. Cale bizonyára megmondta a csapatának, hogy segítsenek, mivel a beosztottjai korán felkeltek, hogy segédkezzenek az 1. Szektor helyreállításában.
Persze, Cale későn ébredt fel és nem tudta, hogy mit is csinál a csapata.
─ Mr Cale, megtudhatnám a családnevét?
Cale hátán hirtelen végigfutott a hideg. Úgy érezte, hogy bonyolult helyzetbe kerülhet, ha rosszul lép most. Ezért reflexből válaszolt:
─ Csak csendesen szeretnék távozni. Felejtsük el, hogy mi történt tegnap és forduljunk a jövő felé.
─ Tényleg nem ad nekem módot arra, hogy visszafizessem.
Cale azon az állásponton volt, hogy nem volt szükség visszafizetni neki. Semmit sem tudott volna neki adni, ami többet ért volna, mint a Mágikus Kövek.
Azok nem alacsony vagy közepes szintű Mágikus Kövek voltak, hanem hatalmas mennyiségű legmagasabb szintű Mágikus Kő. Már finomítottak is voltak.
Cale nem tudta, hogy ki ásta el őket a Dzsungelben, ellenben a regény leírta, hogy már több száz éve történt. Azt jelentette, hogy nem volt tulajdonosa azoknak a Mágikus Köveknek.
Litana kinézett a sátrából és elkiáltotta magát: ─ Ten!
‘Ten? A Fekete Párduc?’
─ Grr.
─ Kérem, vigye magával. Ten megtalálja a leggyorsabb utat Önnek.
Cale megfordult, miután kirázta a hideg. Nem tudta eldönteni, hogy a párduc mosolygott vagy vigyorgott-e, de felfedte a tépőfogait, amelyek akkorák voltak, mint Cale keze.
─ Úgy tűnik, Ten örül, hogy vezetheti Önt, Mr Cale. Lovagolhat rajta. Mivel ez nagyrabecsülésem jelképe, kérem, legalább ennyit fogadjon el.
─ …Hogyne.
Grr!
A Fekete Párduc úgy közelítette meg Cale-t, mint aki boldog. Cale oldalra kitért.
Viszont pár pillanattal később már Ten hátán volt. Litana le volt nyűgözve.
─ Ez az első alkalom, hogy Ten rajtam kívül másnak leguggolt. Ten kiváló emberismerő!
─ Értem.
Cale nem érezte úgy, hogy szívesen látják, ahogy a Fekete Párduc morgását hallotta. Rendben volt, amikor Litana mellett ült rajta, hiszen akkor a párduc mesterével volt. Egyedül ülve Ten hátán úgy érezte, mint bedugta volna a fejét egy Tigris Fészekbe.
─ Ifjú Cale mester, hamarosan követni fogjuk Önt.
─ Önökre hagyom ─ bólintott Cale Rosalyn szavaira.
Az egyetlenek, akik Cale-el tartottak Lock, Bin és Beacrox voltak.
Természetesen Raon is követte őket, miközben láthatatlan volt, mint általában.
─ Nem probléma. Segítünk a helyreállításokban, amíg Mr. Hans és On meg nem jelennek. Aztán mi is oda megyünk.
Cale megkérte Rosalynt és Choi Hant, hogy várják meg Hanst és a gyerekeket, akik az elveszett emberek maradványait gyűjtötték be.
‘Rosalyn nem lehet ott velem.’
Rosalyn egy rendkívüli mágus volt. Komplikált lenne, ha ő találná meg a Mágikus Köveket.
─ Akkor menjünk.
A csapat többi tagja sürgette a lovait Cale szavára. Mindannyiuknak rengeteg holmia volt a lovakon.
─ Legyen biztonságos útja. Köszönünk mindent.
─ Semmiség volt.
Cale gyengéden válaszolt Litana búcsújára. Nem engedhette le a védelmét az utolsó pillanatig sem.
─ Még találkozunk.
‘Milyen borzalmas gondolat.’
Ha ismét látná Litanat, akkor az nagy eséllyel a harcmezőn lenne. Ezért nem akarta Cale viszontlátni őt soha többé. Csak egy mosollyal válaszolt.
─ Ten, indulhatunk? ─ kérdezte meg Cale tisztelettudóan a Fekete Párducot, aki elindult.
A lovak is követték őt, míg Litana hátulról figyelte őt.
─ Felség, jól érzi magát?
─ Jól vagyok.
Csendesen válaszolt a beosztottja kérdésére. Ten, a Fekete Párduc volt az első élet, akit megmentett. Azóta együtt voltak. Habár csak egy rövid időre, ez volt az első alkalom, hogy Litana valaki mással hagyta Tent.
Cale erről nem tudott, ahogy az 1. Szektor felé igyekezett Ten hátán. A Dzsungel emberek mind megálltak és üdvözölték, ahogy elhaladtak. Mindegyiküknek megvolt a maga módja, de ilyen vagy olyan formában mindegyikük meghajolt Cale előtt. Litana bizonyára mondhatott valamit, mivel nem volt nagy felhajtás vagy érzelmes válasz.
‘Tényleg az lesz a legjobb, ha minél hamarabb távozom.’
Cselekedj, majd olyan gyorsan távozz, ahogy bírsz. Cale ráébredt, hogy tényleg ez volt a legjobb módja, hogy elkerülje az idegesítő dolgokat, ahogy gyorsan az 1. Szekció fekete korommal fedett maradványai felé tartott.
***
Cale leszállt a Fekete Párduc hátáról. Hallotta Raon hangját a fejében.
>Nahát! Tényleg semmi sincs itt!
Semmi nem maradt az 1. Szektor partvonalán.
> Még a tenger is fekete!
A part menti tengeri vizet feketére festette a hamu. Cale csendesen nézett a tenger és a látvány felé. Egy hideg, de sós szellő fújt el mellette.
A Királynő beosztottja, Bin, aki elkísérte Cale-t, Cale cselekedeteit figyelte. A királynő mondta neki, hogy jelentsen mindent, amit Cale csinált.
─ Fogadok, hogy egy igen gyönyörű hely volt.
A beosztott összerezzent Cale megállapítására. Ez volt az igazság. Tényleg gyönyörű hely volt.
─ A Nap hamarosan lenyugszik, szóval, körbe nézhetek egy kicsit? Megmondom, amint eldöntöttem a birtokot.
─ …Értettem.
Már majdnem eljött az ideje a napnyugtának.
Cale megpaskolta Lock fejét, ahogy odasúgta:
─ Játssz egy kicsit Tennel. Ne kövess.
─ Igenis, uram ─ Lock már kérdés nélkül hallgatott rá.
Cale Beacrox felé vette az irányt, aki szemöldökráncolva ácsorgott. Nem tetszett neki a hamu a területen. Beacrox, aki nem vette le a fehér kesztyűjét már egy pár napja, azonnal megszólalt, ahogy Cale a közelébe ért.
─ Lefoglalom azt a Bin vagy Bee vagy akárhogy hívják illetőt.
─ Tudtam, hogy megérted ─ majd Cale egy váratlan kérdéssel folytatta: ─ Beacrox, voltál valaha Roan Királyság Észak-Nyugati Régiójában?
─ Nem.
─ Tényleg? Nem akarod meglátogatni?
─ Gondoskodnom kell a Henituse Birtok konyhájáról.
Beacrox zavarodott arccal nézett Cale-re, ahogy Cale elmosolyodott.
Hamarosan szüksége volt egy kínzómesterre.
Kellett neki valaki, aki fizikailag és mentálisan tudott kínozni.
Beacrox volt a legjobb, amikor fizikai kínzásra került a sor.
‘A mentális kínzást majd az Őrült Papnő intézi, aki valószínűleg épp Stan Márki idősebb fiával van.’
Cale párszor megpaskolta a még mindig zavarodott Beacrox vállait, mielőtt a terület legmagasabb dombja felé indult. A Fekete Párduc és Bin egy darabig nézték őt, de hamarosan Lock-kal és Beacrox-szal kellett foglalkozniuk.
Ezért voltak Cale léptei annyira könnyedek. Nem, azért voltak ennyire könnyedek, mert a Mágikus Kövekre gondolt.
Ugyanígy érzett, amikor megtalálta a Mágikus Torony hűbérurának szobáját. Minden alkalommal, amikor közelebb került egy lépéssel a lazsáló életmódjához, Cale szíve majd kiugrott örömében.
> Gyenge ember, nagyon izgatottnak tűnsz!
Raonnak igaza volt. Cale izgatott volt. Megerősítette mindenkinek a helyzetét, mielőtt a partvonal legmagasabb pontjához indult. A domb teteje felé tartott.
Csak hamu maradt itt a tűz után.
> Huh?
Cale elmosolyodott Raon válaszán.
A Mágikus Köveket a regényben véletlenül találták meg. Ezt a helyet normál esetben magas fák borították, így nem lehetett megmondani, hogy mi van a föld alatt. Viszont, amint a fák leégtek és csak hamu maradt hátra, a Mágikus Kövek felfedték magukat, amikor a hamut és földet elmosta az eső.
─ Talán errefelé?
> Ember, van valami 5 lépésre innen jobbra!
Cale tett 5 lépést, követve a fantasztikus navigációs eszközét. A Fekete Sárkány teljhatalmú volt. A világon a Sárkányoknak volt a legjobb manna érzékelése.
Cale arra a pontra lépett, amelyet Raon említett és leguggolt. Aztán elővette a kis kapát, amelyet akkor is használt, amikor megszerezte a ‘Szél Hangját’.
Ás. Ás.
A kapa átásta magát a fekete hamun és földön. A föld egy kissé kásás volt az eső miatt és így könnyű volt ásni, viszont Cale olyan óvatosan ásott, mintha a világ legértékesebb dolga lenne.
És végül.
─ Nahát ─ Cale akaratlanul is megeresztett egy ámuló sóhajt.
Talált egy átlagos kinézetű, de hatalmas fémdobozt. Viszont a rozsdás doboz színesnek tűnt. Cale keményen dolgozott, hogy körbe ássa a dobozt.
> Ember, miért dolgozol ilyen keményen? Korábban sosem láttalak még ilyen keményen dolgozni.
Cale figyelmen kívül hagyta Raont, mint általában, és tovább ásott, amíg a doboz nyitója meg nem jelent. Annyira nagy volt, hogy mozognia kellett, amilyen gyorsan csak tudott, hogy végezzen naplemente előtt. Izgatott volt.
> Csak annyit kellett volna tenned, hogy megkérsz, hogy tisztítsam meg.
Cale megállt egy pillanatra.
> Gondoskodom róla.
Psssssssz!
Apró hang hallatszódott, ahogy fekete manna szállt a levegőben és megszabadult a földtől és hamutól. Cale ráébredt, hogy túlságosan izgatott volt. Vett egy mély levegőt és lenyugodjon, mielőtt a lakatra mutatott.
─ Törd fel.
> Rendben.
A lakat könnyedén eltört.
Cale vett még egy mély lélegzetet, mielőtt lassan megragadta a doboz tetejét. Legmagasabb minőségű Mágikus Kövek. A pénz jó volt, de ez egy értékes hozzávalója volt az erős és biztonságosan édes otthonának, és az erős utazási eszközének. Használhatta ezeket a hozzávalókat, amíg meg nem halt.
Lassan felemelte a tetőt.
Kríííííík, klung.
─ Hm ─ Cale megeresztett egy izgatott hangot.
Mindenféle élénk szín jelent meg a szemei előtt. Ezek a Mágikus Kövek egyáltalán nem változtak meg több száz év után sem. Ezeknek a legmagasabb minőségű Mágikus Köveknek a színei nagyon élénkek és gyönyörűek voltak.
Cale szája sarka felfelé rándult.
─ Oh! Jó cucc! Ember, újabb kincset találtunk!
Raon levedlette a láthatatlanságát és leszállt Cale mellé. Aztán lábujjhegyre állt, hogy benézzen a dobozba. Raon cselekedetei miatt Cale körbe nézett, hogy biztosan senki ne legyen a közelben, mielőtt kiemelt egy Mágikus Követ.
Több kötegnyi pénz.
A Mágikus Kövek, amelyek Whipper Királyságból származó mágikus eszközökben voltak, általában alacsony vagy közepes minőségű Mágikus Kövek voltak. Ez adhat némi támpontot, hogy milyen értéke volt ezeknek a legmagasabb minőségű Mágikus Köveknek.
A Királyi Család szintjén állók használtak legmagasabb minőségű Mágikus Köveket.
Ezeknek a Mágikus Köveknek az értéke felmehetett annak függvényében, milyen súlyossá váltak a háborúk. Mindenféle hely volt, ahova eladhatta ezeket. Alberu koronaherceg biztosan az egyik legnagyobb felvásárlója lenne.
─ Ember ─ nézett fel Raon a dobozból, hogy Cale-re nézzen. A szárnyai remegtek ─ Én is akarok egy keveset!
Cale összerezzent, mielőtt úgy döntött, bőkezű lesz. Aztán megpaskolta Raon fejét és a dobozra mutatott, amelyben több száz legmagasabb minőségű Mágikus Kő volt.
─ Odaadom neked azt, amelyik a legjobban tetszik neked.
─ Tényleg? Köszönöm, ember! Nagyon jó ember vagy!
Cale boldog volt, hogy a négyéves izgatott volt, hogy már csak egyet is kaphat ezekből a Mágikus Kövekből.
─ Úgyhogy rejtsd el jól a te térdimenziódban. Megértetted?
─ Rendben! A mag és egy Mágikus Kő az enyém!
─ Hogyne, hogyne.
Raon biztosra ment, hogy részletekbe menően cselekedjen, mint egy rendes sárkány. Cale elmerengett, hogy Raon most csak elkezdett-e hozzászokni a világhoz, ahogy egy ideig a naplementét nézte, mielőtt elindult lefelé a parton.
A még mindig lenyugvó Nap gyönyörű képet festett Cale mögött. Magára öltött egy kedves mosolyt, ahogy a dombra mutatott és Binhez szólt:
─ A domb tetejéről jól lehetett látni a naplementét. Megkaphatom a kis területet odafent?
─ Hogyne.
Bin elámult, miután látta a terület nagyságát, amelyet Cale kért. Épp csak egy kis villa fért el rajta.
Cale megtartotta a szerződésekből az ő példányát, ahogy megszólalt:
─ Én itt maradok, amíg a csapatom többi tagja megérkezik.
Bin, Beacrox és Lock gyorsan kipakolta az ellátmányokat és felállította a sátrakat. Cale ezen a helyen fog várni a többiekre.
Egy héttel később, mindenki összegyűlt. Cale, aki egy székben feküdt az egyik sátor árnyékában, kinyitotta a szemeit, amint összegyűltek.
─ Visszatérhetünk?
Hans Megbízott Komornyik akaratlanul is arra gondolt, hogy Cale önmaga volt, ahogy előre lépett. Nem tudta, hogy Cale a Henituse területre gondolt, amikor azt mondta, “visszatérni”.
─ Visszamegyünk Whipper Királyságba?
─ Akkor miért mondtam volna, hogy gyertek ide?
─ Akkor hova térünk vissza?
Nem csak Hans volt így. A többiek összezavarodtak Cale nyugodt viselkedésén. Viszont egyetlen ember, az egyetlen, aki maradt, hogy elbúcsúzzon Cale-től, Bin, csendesen hallgatott.
Cale felült a széken és a helyre mutatott. A csapat látta, hogy a tengerre mutat.
─ Oh! Talán? ─ Rosalyn kérdő tekintettel nézett Cale-re.
─ Ez a tenger ─ szólalt meg Cale, ahogy mindenki ránézett.
Ekkor.
Buuuuuuuuuu-
Hallotta egy kürt hangját a távolban. Egyetlen hajó tartott a csapat felé.
Ismerős volt nekik a hajó, mivel ez ugyanaz volt, amellyel Whipper Királyságba mentek.
─ Távozik?
─ Igen. Köszönök mindent.
Cale és Bin közönyösen beszélgettek egymással. Elhaladt a csapat mellett, akik a hajót nézték és lement a partra.
─ Ifjú mester-nim!
A gyorsan közeledő hajó fején Billos állt, aki integetett Cale-nek. Cale mosolygott az izgatott Billosra és cserébe megrázta a mágikus táskát.
Aminta hajó kikötött a parthoz közel, Billos fogott egy kicsi csónakot és Cale-hez indult.
─ Itt van.
─ Haha! Nagyon szépen köszönöm!
Billos rendkívül boldog volt, hogy megkapta a második táska mágikus eszközét. Cale megfordult, hogy a csapatra nézzen, akik szintén őt figyelték.
─ Menjünk!
Ekkor egy rosszindulatú hang hallatszott a fejében:
> Ember, eljött a bosszúm ideje?
Raon volt az. Cale bólintott. Bemászott a csónakba és érezte a hideg fuvallatot, mielőtt pislogott.
Az óceáni szellő nagyon jó volt.
Cale visszafelé tartott a Henituse területre, a szülővárosába.
***
─ Üdv itthon ─ üdvözölte melegen Druth gróf Cale-t.
Cale, aki csendesen tért vissza anélkül, hogy értesítette volna Deruthot, azonnal a gróf szobájába sietett, hogy jelentsen édesapjának.
─ Hála az aggodalmának, hogy biztonságban hazaértem.
─ Jó látni, hogy nem látni sérültnek.
Deruth hálás és boldog volt, hogy a fia először őt látogatta meg. Viszont különös kifejezés ült ki az arcára. A tekintete Cale jobb alsó oldalára siklott.
─ Hm, és ő kicsoda?
─ Üdvözöld ─ mondta Cale nyersen.
─ Szia, örülök a találkozásnak! ─ hallatszott erre egy hangos hang. Mueller látszólag jól evett az elmúlt napokban, mivel sokkal jobban festett, mint amikor Cale megtalálta a Toronyban. ─ A nevem Mueller Hon, a Hon család örököse, amely több mint 200 év alatt specializálódott építés és fejlesztés területen. Igyekezni fogok a legjobban teljesíteni, bármilyen feladatot is bíz rám!
Ez egy nagyon hangos bemutatkozás volt. Deruth összezavarodott.
Építés? Fejlesztés?
Zavarodottan nézett a fiára. Ekkor Cale megszólította.
─ Uram.
Cale nem szólította apjának, még grófnak sem. Ettől Deruth is elkomolyodott. Cale a terület uraként szólította meg Deruthot.
─ Hallottam, hogy megerősíti a várfalat. Gondolom, van rá oka?
Deruth akkortájt kezdte megerősíteni a várfalakat, amikor Cale elindult a fővárosba. Az ok kijött a fia száján.
─ Úgy hiszem, hogy ön is arra számít, háborús kor kezdődik hamarosan, uram?
Cale látta, ahogy apja szeme elködösül. Cale maga elé lökte Muellert.
─ Ez a fickó annak a családnak a leszármazottja, akik a Mágikus Tornyot építették.
Cale látta, ahogy Deruth összerezzen. Vár megerősítés, Mágikus Torony, Cale tudta, hogy Deruth megértette.
─ Apám ─ szólt Cale az apjához, Deruth-hoz ─ Próbáljuk meg.